Grosics és Buzánszky a 6-3-ról - '53-as cikkekkel, videókkal

A magyar labdarúgás csúcspontját jelentette, hogy az 1953. november 25-én lejátszott angol-magyar találkozót a legendás Aranycsapat 6-3-ra megnyerte a Wembley Stadionban. Az együttes még két, élő legendája, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő a Kemma.hu-val nosztaligázott.

Az Aranycsapat egykori hálóőre, Grosics Gyula szívesen emlékezik.
– Nem vágok rögtön a közepébe, előbb az előzményeket, a körítést mondanám el. Az 1952-es helsinki olimpiát megnyertük, a Jugoszlávok ellen játszottuk a döntőt, felfigyelt ránk az angol szövetségi kapitány, és akkor a lelátón eldöntötte, mindenképp játszanunk kell egymás ellen. Ez a dicsőség kellett ahhoz, hogy valóban észrevegyenek minket. Walter Winterbottom úgy gondolta, ezt a találkozót hetek alatt nyélbe lehet ütni, de ez nem így működött akkoriban nálunk... Egy bő esztendő kellett ahhoz, hogy létrejöjjön – emlékezett a "Fekete Párduc".

Sebes Gusztáv időben lépett

Sebes Gusztáv, a magyarok szövetségi kapitánya már az ötkarikás játékokon lekötötte a britek elleni összecsapást. Ezt a párt első embere, Rákosi Mátyás nehezményezte, és kétséges volt, hogy kis hazánk vezetése engedélyt ad a kiutazásra.
– Kissé rögös út vezetett odáig, hogy lejátsszuk a mérkőzést, de sikerült – folytatta az emlékezést a nyolcvanhatszoros válogatott Grosics.

-----------------------------------------------
Korabeli újságcikkek a diadalról.
-----------------------------------------------

– Elég nagy hírverés előzte meg a meccset, vendéglátóink azt találták ki, hogy amelyik gárda diadalmaskodik a derbin, az a világ legjobb csapatának számít. Ezzel, mint később kiderült, "előre ittak a medve bőrére". Az angolok, az évszázad mérkőzésének hirdették a találkozót, ahol majd két futball nagyhatalom csap össze. Azonban mi nem jó ómennel készültünk a meccsre, az angolok megfigyelői Magyarországon jártak, látták a svédek elleni döntetlenünket és azt mondták, hogy simán megnyerik majd a londoni találkozót.  Mondjuk abban igazuk volt, hogy rettentően gyengén játszottunk akkor, az Öcsi tizenegyes góljával tudtunk csak egyenlíteni. Feszült, ideges hangulatban érkeztünk meg Angliába, természetesen meg voltunk arról győződve, hogy nagy harc lesz. Nem feltételeztük azt, hogy esélyünk lenne a győzelemre – emlékezett a Nemzet Sportolója.

18-1-es bemelegítés Párizsban

Az Aranycsapat a meccs előtt néhány nappal megállt Franciaországban. A mai napig áll az a párizsi futballpálya a Billancourt-szigeten, amelyen a magyar csapat a helyi Renault-csapat ellen játszott bemutató mérkőzést, és nyertek 18-1-re.

Az Egyesült Királyságban hatalmas volt a felhajtás, telt ház várta a Wembley stadionban az alakulatokat, Puskás Ferenc azonban sok mindenre képes volt, hogy társait kissé megnyugtassa a nagy küzdelem előtt...

Puskás Öcsi settenkedett és fülelt

– Öcsi egyszerűen odasettenkedett a házigazdák öltözője elé, és jó néhány percig fülelt. Majd visszajött, és csak ennyit mondott: Fiúk, nyugi, ők legalább annyira idegesek, mint mi! – tette hozzá derűsen Grosics.

– Már az első percben bebizonyítottuk, hogy igenis kell velünk számolnia a hazaiaknak. Bozsik labda szerzésből Hidegkutit indította, majd megszületett az első találat, minket megnyugtatott, őket viszont nagy mértékben felidegesítette. Még egyre szívesen gondolok vissza, mégpedig a harmadik gólunkra. Amikor Czibor gurította a játékszert Puskásnak, aki később világhírű visszahúzós cselét követően védhetetlenül bombázott a kapuba - idézte fel a meccs izgalmait Grosics.

-----------------------------------------------
Korabeli újságcikkek a diadalról.
-----------------------------------------------

Lemonarchiázták a magyarokat

- Úgy gondolom, nem részletezem tovább a meccsen történteket, hiszen a végeredmény közismert, a bűvös 6-3 mindenki emlékezetébe bevésődött, legyűrtük az angolokat hazai pályán. A stadion melletti fedett csarnokban rendezték a vacsorát, ahol történt egy nem éppen humoros eset. Jelen volt az összejövetelen Anglia legidősebb lordja, egy kilencvenkét esztendős bácsi, és ő mondta el az üdvözlő beszédet, amit így kezdett: Igen tisztelt Osztrák-Magyar Monarchia sportküldöttségének tagjai...! Oldalba bökték, hogy ilyen már nem létezik, de mit sem törődve ezzel, folytatta szónoklatát. Persze rosszul esett nekünk, mert nem mulattunk rajta túl nagyot, de egy ilyen siker után, nem akartuk szóvá tenni. Majd beköszöntött az igazi londoni köd, és kézen-fogva, fáradtan ballagtunk a metróállomásig, hiszen még egymást sem láttunk – emlékezett Grosics.

– Az öreg kontinensen az újságok olyan címlapokkal jelentek, hogy Európa – Anglia 6-3. Ez is azért sok mindent elárul a fogadtatásról. De amit soha nem felejtek el, az az, amikor begördült a vonatunk a Nyugati pályaudvarra. Szónoklatok hangzottak el, amikor kiléptünk az állomásról, több százezer ember állt sorfalat, tapsvihar közepette vonultunk keresztül a tömegen. Mindenki erről a meccsről kérdezget folyton, keveset beszélünk azonban a visszavágóról, pedig az sem volt semmi - tette hozzá a legendás kapus.

- Revansot szerettek volna venni a britek fél évvel később, és visszavágót szerveztek Budapesten,. Nem hitték azt, hogy újra beleesnek a saját csapdájukba. A hazai pálya, a lelkes közönség, a sajátos, szokatlan taktikánk mellettünk szólt, és 7-1 lett a vége. Már körülbelül ezerszer elmeséltem, mi történt, de a mai napig lúdbőrös leszek, ha visszaemlékszem a történtekre – árulta el Grosics Gyula, aki egykor a Tatabánya hálóját is őrizte. 

  
90 év 90 perc alatt úszott el

Buzánszky Jenő, az Aranycsapat hátvédje szerint a magyar labdarúgás egyik legnehezebb mérkőzésére készültek 1953. november 25-én.
– Ami az angoloknak kilencven évig sikerült, az kilencven perc alatt el is úszott – mondta a Dorogon élő legenda, Buzánszky Jenő. – Szerintem a világ ekkor kezdte el keresni, hol is található Magyarország a térképen. Az angolok szerint az első meccs kisiklás volt csak, de a visszavágón újfent csalódtak, mindig annyit szoktam mondani: egy hétre jöttek, 7-1-re mentek! - csattant fel Buzánszky.

-----------------------------------------------
Korabeli újságcikkek a diadalról.
-----------------------------------------------

- A Magyar Labdarúgó Szövetség kódexében ez a mai napig a labdarúgás napjának számít. Persze néhány sztori eszembe jutott ezzel kapcsolatban, például amikor egy milliomos meghívott minket Kanadába. Ő büszkén tudatta velünk, igenis ott volt a Wembley stadionban, látta a meccset, de nem is akárhogy, labdaszedőként működött közre. Jót derültünk azon, hogy ez is örömmel töltött el egy ilyen embert – fűzte hozzá Buzánszky Jenő, akiről a dorogi stadiont nevezték el a közelmúltban.