Kultúra

2015.10.12. 12:33

Újrahasznosított versek Komáromban

Sudár Anna előadóművész önálló estjét élvezhette a Duna-parti város irodalomrajongó közönsége a Jókai Mór Városi Könyvtárban a könyvtári hét rendezvényén.

V. T.


Az Irodalmi recycling – szövegek vándorlása az irodalomban című összeállítás a szövegek felidézését, „újrahasznosítását” , a többletjelentés kibontását mutatta be kortárs és klasszikus költők és írók művein keresztül.

Fantasztikusan gazdag anyagot hallhattunk e rendhagyó magyar órán kortárs és klasszikus irodalmi nagyságoktól – és hallhattuk néhány költemény paródiáját is. Emlékezetes volt például első világklasszis költőnknek „válaszoló”, Pákolitz István-féle Janus mandulafájára című költemény; vagy éppen Rigó Béla parafrázisa József Attila Születésnapomra című soraira.

Rigó Béla: Születésnapomra II. (József Attila öregkori verseiből)

Immár száz éves lettem én.

üzenet ez a költemény

esem-

esen.

Hálóként rángó idegen

át szellemem egy idegen

kezet

vezet.

Száz évem szépen elszelelt.

A kor keresztre felszegelt,

ezért

vezért

csinált belőlem posztumusz.

Van már négy sírom. Sok humusz

s babér

a bér.

Megértem azt is: Szegeden

tőlem kapott az egyetem

levett

nevet.

Túlnőttem minden mesterem,

annyira, hogy már restellem.

(Be szép

beszéd!)

Bár hivatásos híveket

néhány kikoplalt rím etet,

kudarc

e harc:

ma sem tanul a nép, s az a

falon-penészfolt szép haza

megint

megint.

Ez a mennyből jött vers hanyag.

Még nem törvény, de nyersanyag:

tüzem

üzen

belőle, bokrom egyre ég...

Ki jönne fel a hegyre még?

Felem-

elem.

A mai fül számára is elemi erővel hatnak az antikvitásra való utalások (Ady Endre: A tűz csiholója), a korai magyar versek vallásos szellemiségét idéző sorok Kiss Judit Ánes vagy Lackfi János tollából, vagy éppen Shakespeare 75. szonettje (Szabó Lőrinc megindító fordításával) és Váradi Szabolcs újraértelmezésében.

Derűt váltott ki Goethe szinte lefordíthatatlan Vándor éji dala című versének Tóth Árpád utáni fordítása Varró Dániel „újrahasznosításában”.  Sudár Annamária páratlan ismeretanyaggal, felkészültséggel, szuggesztív módon tárta elénk az irodalmi szövegek értelmezésének újfajta síkjait, azt, hogy a fontos alkotások minden generáció számára hordoznak új, nehezen megfejthető vagy éppen kódolt üzeneteket.

Goethe: Vándor éji dala

Eredeti (fordította: Tóth Árpád):

Immár minden bércet

Csend ül,

Halk lomb, alig érzed,

Lendül:

Sóhajt az éj.

Már búvik a berki madárka,

Te is nem sokára

Nyugszol, ne félj...

Varró Dániel: Vándor éji dala

(a "viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani"- sorozatból)

Szelídített változat kisebbeknek

Minden orom csupa

öröm,

a lombokon, a

lömbökön

szél szól: lihi.

Madárdaltól nem zeng az erdő.

Örvendj tekergő,

itt a pihi.

Bunkósított változat nagyobbaknak

A hegytetőn fent

nyugi van,

csak a szél böffent

sutyiban

a lomb közt, de slussz.

A madárkák kussolnak a fákon.

Belőled is, barátom,

kifogy a szusz.

A szövegek újraértelmezése, az intertextualitás éppen erre tesz kísérletet Sudár Annamária, aki korábbi rendhagyó irodalomóráin, önálló estjein is olyan alkotók előtt tisztelgett, mint Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Janus Pannonius, Weöres Sándor.

üzenet ez a költemény

esem-

esen.

Hálóként rángó idegen

át szellemem egy idegen

kezet

vezet.

Száz évem szépen elszelelt.

A kor keresztre felszegelt,

ezért

vezért

csinált belőlem posztumusz.

Van már négy sírom. Sok humusz

s babér

a bér.

Megértem azt is: Szegeden

tőlem kapott az egyetem

levett

nevet.

Túlnőttem minden mesterem,

annyira, hogy már restellem.

(Be szép

beszéd!)

Bár hivatásos híveket

néhány kikoplalt rím etet,

kudarc

e harc:

ma sem tanul a nép, s az a

falon-penészfolt szép haza

megint

megint.

Ez a mennyből jött vers hanyag.

Még nem törvény, de nyersanyag:

tüzem

üzen

belőle, bokrom egyre ég...

Ki jönne fel a hegyre még?

Felem-

elem. Goethe: Vándor éji dala Eredeti (fordította: Tóth Árpád):

Immár minden bércet

Csend ül,

Halk lomb, alig érzed,

Lendül:

Sóhajt az éj.

Már búvik a berki madárka,

Te is nem sokára

Nyugszol, ne félj...

Varró Dániel: Vándor éji dala

(a "viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani"- sorozatból)

Szelídített változat kisebbeknek

Minden orom csupa

öröm,

a lombokon, a

lömbökön

szél szól: lihi.

Madárdaltól nem zeng az erdő.

Örvendj tekergő,

itt a pihi.

Bunkósított változat nagyobbaknak

A hegytetőn fent

nyugi van,

csak a szél böffent

sutyiban

a lomb közt, de slussz.

A madárkák kussolnak a fákon.

Belőled is, barátom,

kifogy a szusz. -->

Címkék#Komárom

Ezek is érdekelhetik