2017.09.25. 15:49
Formába jövök, avagy életmódváltás indul
Ha az embernek már nem elég az „így is szép vagy”, és megunja a vicceket, hogy a kerek is egy forma (amivel a ruhakészítők általában nem számolnak), egyet tehet: életmódot vált, edzeni kezd és szigorú étrendet tart. Így tettem én is, az első hét pedig meggyőzött, hogy nem döntöttem rosszul: mínusz 2,9 kilót mutatott a mérleg. No de kezdjük az elején!
Sajnos az ülőmunka nem barátja az alaknak, és néptánc ide vagy oda, szépen felszaladtak rám a kilók az elmúlt években, ami, tekintettel arra, hogy soha nem voltam az a típus, akire kétszer kellett ránézni, hogy egyszer észrevegyék, nem volt túl szerencsés dolog. Így hát nagy fába vágtam a fejszémet, és 12 hetemet arra teszem fel, hogy a kereknél valamivel kívánatosabb formába hozzam azt a Szűr Annamáriát, aki eddig voltam.
Mint minden életmódváltás, ez is rengeteg plusz információval jár, így amikor az Életmód Club többi tatabányai résztvevőjével összegyűltünk, hogy meghallgassuk Vörös Zoli előadását a ch-król, fehérjékről és társaikról, bizony, rendesen elhűltünk: az eddigi ételeink laza 90 százalékát száműzte egy laza mosoly kíséretében. Persze akadtak próbálkozások, hogy ha gyümölcsöt nem ehetünk, attól almát még lehet-e, és hogy miért tiltólistás a méz, ha az csak kisállati eredetű, de a nap legmotiváltabb felkiáltása messze ez volt:
„Éjjel-nappal bulgurt fogunk inni!”
Halkan jegyzem meg, hogy az bizony elég nehéz lesz, lévén a bulgur búzatöret, így inkább esszük, mint isszuk. Azt viszont nagy lendülettel. Egy hét tapasztalatai alapján pedig azt mondhatom, az étkezéseinknek csak a fantázia (meg a ch-táblázat) szab határt, ízletes, változatos kajákat lehet készíteni ezzel a szigorú diétával is. (Nagy kedvencem most a bébispenótos, lazacos, zsírszegény túró, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek). És még egy kis motiváció: egy hete élek kenyerek, pékáruk nélkül, és egyáltalán nem hiányoznak!
Az étrend persze semmit sem ér testmozgás nélkül, így az új legjobb barátom Bódis Krisztián lett, aki személyi edzőként segít a feladatok minél pontosabb elvégzésében – ő egyébként a „tegyünk rá még egy kis súlyt” motiváció koronázatlan királya is, teszem hozzá halkan. A viccet félretéve: az első edzés maga volt a móka és kacagás, hiszen „csak” ismerkedtünk a gépekkel, a futópaddal, de a második és pláne a harmadik már megmutatta milyen az, amikor dolgozik az izom.
Na jó, a mérleg még jöhet. Vasárnaponként mérlegelünk, az első hét eredménye pedig magáért (meg értem) beszélt: mínusz 2,9 kilót mutatott. Ebben persze nyilván sok még a víz, meg minden, de mégis bizonyítja: a test jó úton halad.
Az előttünk álló 3 hónapban a szintén életmódváltó Takács-Ács Réka, valamint jómagam tapasztalatait, történetét, edzőtermi kalandjait és küzdelmeit ismerhetitek majd meg (mert biztos nem lesz könnyű), de bízom, bízunk benne, hogy történetünk titeket is motivál majd.
