Jegyzet: Barátok közt

Ennek legfontosabb eleme, hogy sikerült mindenkivel összeveszni – legalábbis a kormányzati kommunikáció szintjén – a szomszédos országok közül a migránsok okozta válsághelyzet ürügyén.



Bár azt el kell ismerni, hogy több évszázados történelmi hagyományai vannak annak, hogy Közép-Európa kis országai utálják egymást és ott tartanak be a másiknak, ahol tudnak. Hiszen a román nem szereti a magyart, a horvát a szerbet és közösen utálják a macedónt és az albánt. A szlovák a csehet, amaz az osztrákot... és még lehetne folytatni a sort. A lényeg, hogy a Kárpát-medence kis népei immár hagyományosan nem szeretik egymást, amit a politika igyekszik meglovagolni és előnyt kovácsolni a maga számára.

Most, hogy tényleg van egy igazi közös ellenség, az Európát keletről elözönlő különféle népek, talán jobb lenne összefogni és nem egymást – már elnézést a kifejezésért – szívatni. Mert ha jól emlékszem kezdődött az osztrák kancallár sértő megjegyzéseivel, amire persze a magyar kormány azonnal közeleményben reagált, mindenféle otrombának nevezve Ausztria első emberét. Aztán jöttek a szerbek, akik odaengedték, sőt szállították a migránsokat a közös határra, hogy hadd jöjjenek csak Magyarországra. Emlékezzünk csak a röszkei csatára, az azt követő nyilatkozatháborúra, egymás elküldését melegebb éghajlatra a szerb rendőrök semmittevő szemlélődése okán. Most napok óta a horvátok vannak napirenden, akik valóban zúdítják ránk tízezrével a migránsokat, mindenféle ellnőrzés és ellenállás nélkül. A Szíjjártó, Kovács, Bakondi hármas pedig egymást túllicitálva igyekszik a hazai közvéleményt meggyőzni arról, hogy a horvát miniszterelnökkel kezdődően az egész ottani vezetés hazudik és nem az európai normák szerint viselkedik. 

Azt gondolom ez utóbbi kérdésben teljesen igazuk van, de ettől nekünk még nem lesz jobb. Nem tudom miért hasznos az, hogy nagyon utáljuk a horvátokat, de hát tegyük.

Egy biztos! Húsz évvel a határnyitások után Európa ott tart, hogy visszaállítja a határellenőrzést, vagy drótakadályt épít a határon, emlékeztetve az idősebbeket a rendszerváltás előtti osztrák-magyar határra.
Talán nem egymással kellene harcolni, hanem a közös ellenséggel a megoldást keresve.