Esélyt kaptak egy szebb karácsonyra

Egy forró nyári hónap közepén jártunk, amikor az Oroszlányi Szociális Szolgálat „Ugródeszka” című programja révén több család lehetőséget kapott egy jobb életre. Ekkor, egy hét gyermekes család a Nyíres dűlőből útnak indult a város középpontja felé. Hátrahagyták az elburjánzott gazzal és foghíjas kerítéssel határolt telket, a már jó ideje lámpafényt nélkülöző estéket, a telente csontig hatoló fagyos éjjeleket. Maguk mögött hagyták a vihar tépázta üveg nélküli ablakok függönyeit és a mindenütt pergő vakolatot, az ároknyi szélességű gödröket is, amiken esős napokon csak csónakkal lehetett átkelni. Kaptak egy, a szolgálat bérelte nyolcadik emeleti lakást, amellyel az előbbi egyetlen nagyszobából álló otthon helyett külön szobát is kapott a család. Ráczék ma háromszor nagyobb négyzetméteren osztoznak. Nyikorgó lift vitt hozzájuk. Az ajtón lapuló névtábla még nem az övék, minden más már igen. A bejárat feletti színes boa, a fát díszítő karácsonyi dísz. Mögötte vidám arcok. Már várják az ünnepet.

Előbb az elmúlt hónapok viszontagságait mesélik. Mint mondják a szomszédok előítéleteinek nem egyszer – félelmeik szerint nem is utoljára – estek áldozatul.

– Amíg a gyermekeket nem bántották, nem szóltam, de ők mindennél fontosabbak – fakadt ki Gábor, a családfő. Nem rejtette véka alá nézetét, amely szerint nem minden roma egyforma.

Mindezt érvekkel is alátámasztotta. Felsorolta többek között azt, hogy a lányok nem egyszer felmossák még a liftet is. Mégis érte őket támadás amiatt is, hogy harapni lehetett a cigi füstöt a felvonóban. Az sem volt a szomszédok ínyére, hogy sokgyermekesek, zajonganak és futkároznak a lakásban. No meg persze bőrszínük.

– A harmadik hónap volt a tetőpont – mondta a családfő. Akkor egy hajszál választotta el őket attól, hogy meghátráljanak. Kitartásuk azonban meghozta eredményét.

Büszkén mutatták az ajándékokat, amiket már napokkal szenteste előtt becsomagoltak, a karácsonyfa díszeket, amiket saját kezűleg „gyártottak”, a kedvünkért felavatott égősort és felállított műfenyőt. Ez csak egy része Ráczék előkészületeinek. Egy másik, igazi örökzöldet épp ma állítanak a sarokba és aggatják teli színes gömbökkel. Ez náluk hagyomány. Ahogy az is, hogy huszonnegyedikén az egész család együtt van.

– Még szerencse, hogy műanyag minden dísz – vette vissza a szót Ibolya. Ő, egy igazi előrelátó édesanya, hiszen a gyermekek nem egyszer leejtették már a törékeny díszítőelemeket. A nyáron beszéltünk a távolabbi tervekről is. Ibolya, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat segítségével most az általánost fejezi be. Számára ez a következő ugródeszka. Virágkötészetet tanulna, de ahhoz kell az iskola.

A napokban a szomszédos konyha sem állt üresen. A család női szakasza tüsténkedett itt. Így, a mai napon, a hagyományos magyar konyhára jellemző étek kerül az asztalra. Halászlé, rántott ponty és bejgli. Minden mennyiségben. A gyermekek kívánsága ezen a téren is elsőbbséget élvez: az egyedül csak csirkehúst evő „vegetáriánus” Krisztofer húslevest kér.

A szilveszter is hasonlóan telik. Mivel az elmúlt napok nem voltak felhőtlenek, jobbnak látták, ha Ibolya testvérénél köszöntik az újévet. Trombitával, konfettivel, pezsgővel  és hatalmas bulival. Ennél a pontnál szóltak közbe a kisebbek. Bennük még él a dűlői ház kertje nyújtotta szabadság érzése és olykor elfelejtik, hogy a vékony panellel elválasztott lakás nem épp a hangszigetelésről híres. Már kezdik megszokni és megtanulták: a határokat nem szabad feszegetni.

– Ha szükséges, akkor orrvérzésig kell gürizni, hogy a gyermekek ne erre a sorsra jussanak, mint mi – szögezte le Gábor.

Nagy utat tett meg a család, de bárhol is éltek, a szeretet állandóan hazajárt hozzájuk. Mert ez az, ami akár a Nyíres dűlő kicsiny házikójában, akár a nyolcadik emeleten ott lapul. A Rácz család szemében. Ők kilencen másik utat választottak és végre hazaértek. Így, együtt ünneplik – az első igazi – karácsonyt.