2011.07.23. 14:45
Megható történet: Anikó, a kerekesszékes diáklány
Minden ember tudja, hogy mozgáskorlátozott társaink elé több akadályt gördít az élet, de kevesen gondolnak bele, hogyan lehetne ezeket leküzdeni. A tatabányai, tizenhét éves Szabó Anikó bepillantást engedett nekünk kerekeken gördülő, sikeres életébe.
Anikó: nincs miért elkeseredni
[/caption]Barátságtalan, szürke ég alatt, szakadó esőben indultunk útnak Felsőgallára. A kocsi ablakán kis patakokban folyt le a víz. Az utca néptelen volt. Milyen érdekes, hogy egy kis víz mennyi embert tesz mozgásképtelenné. Az autó megállt egy domb tetején, s egy vidám tekintetű férfi sietett elénk. Bementünk a családias hangulatú kis házba, ahol egy újabb barátságos arcot láttunk; egy mosolygó nő köszöntött bennünket. A büszke anyuka, aki egy okos, sikeres, mozgáskorlátozott lányt nevel férjével töretlen jókedvvel.
A nappaliban enyhe feszültség derengett. Elérkezett hát az idő, hogy megismerjük vendéglátónkat.
Beléptünk egy világos, kedves kis szobába, s középen ott ült a tizenhét éves lány, vadonatúj, világoszöld kerekesszékében.
Szabó Anikó, a Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakközépiskola kitűnő tanulója szorgalmával és kitartásával példát mutathat mindannyiunknak. "Nulladik" osztályba járva emelt óraszámban tanulta a németet és az informatikát, ezekből jövő tavasszal osztálytársaival együtt előrehozott érettségit tesz. Évfolyamelső lett. Mindemellett a városi diákönkormányzatnak is tagja.
A szerény lányt azonban nem lehetett rábírni, hogy dicsekedjen teljesítményeivel. Számára természetes, hogy mindent ötösre tud, s mosolyogva mesélte, hogy már társai is elvárják tőle a kiváló eredményeket. Arra a kérdésre sem komorult el, hogy hogyan képes leküzdeni a nap mint nap elé táruló akadályokat.
Elmondta, hogy a nehézségek miatt általános iskolában magántanuló volt, de hetente egyszer-kétszer beült a tanítási órákra. A gimnáziumba, ahova először jelentkezett, azért nem vették fel, mert nem volt megoldva az épületben az akadálymentesítés.
Anikó azonban rögtön továbbállt, s megtalálta a megfelelő intézményt, a Kossutha Lajos Közgazdasági és Humán Szakközépiskolát, ahol a tanárok és a diákok is elfogadóak, az épület pedig befogadó, és némi segítséggel bejárható a lány számára. A lépcsőkön nyugdíjas édesapja segít neki.
Ha szórakozásról, kikapcsolódásról esik szó, Anikó az internetre esküszik. Sok barátot szerzett ennek segítségével. A nyári szünetet kedvenc sorozataival, terápiás lovaglással, gyógytornával tölti. Július közepére már az összes kötelező olvasmánnyal végzett. Mindezek mellett a német tételeket is kidolgozza, hiszen magántanulóként ősszel alapvizsgát kell tennie, jövő tavasszal pedig, ugye itt az érettségi.
Anikó mindenképpen szeretne tovább tanulni, egyetemre vagy főiskolára menni. Szakot még nem választott, de azt mondja, leginkább a teológia foglalkoztatja. A vallás utáni érdeklődését egy internetes jó barátja keltette fel, aki a Biblia olvasását ajánlotta a székhez kötött lánynak.
Szomorú tény, hogy mozgáskorlátozottként Anikónak még nem nyílt lehetősége arra, hogy ellátogasson a közeli templomba.
A város többi részén is rossz a helyzet. A járdák göröngyösek, szinte alig van valahol rámpa, a tömegközlekedést ellehetetlenítik a magas, lépcsős buszok. A liftek hiánya miatt nem tudja meglátogatni a tömbházakban lakó rokonait. Megkérdeztük, hogy döntéshozóként mi az, amin változtatna. A válaszként adott lista: liftek, rámpák, akadálymentes tömegközlekedés.
Amikor arról érdeklődtünk, hogy mi ad erőt a sok nehézség leküzdéséhez, egyszerű választ kaptunk: "nincs miért elkeseredni". A lány szerint a sorstársai is pozitív, jókedvű emberek. Talán csak mi, két lábon járók gondoljuk azt, hogy kerekeken gurulva kevésbé szárnyal a lélek.
Gyűjtést szerveztek egy új „járműre”
Anikó a nyár elején új, könnyebben cipelhető kerekes széket kapott. Osztályfőnöke, Szabó Ildikó és Labossa Ildikó tanárnő gyűjtést szerveztek, hogy a lány régi, 19 kilós székét egy 8-9 kilósra cseréljék. A felhívás sokakat megmozdított, cégektől, magánszemélyektől, képviselőktől, még a polgármesteri hivataltól is érkezett támogatás.
A Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola is segítséget nyújtott, ez lett az első kapocs a két iskola között. Az akció sikeres volt, így az iskola évzáróján a boldog évfolyamelső oklevele mellé átvehette vadonatúj, világoszöld kerekesszékét is. A színt ő választotta, ez nem is meglepő, hiszen remekül illik vidám, élénk természetéhez. Anikó azt is elárulta, hogy további díszítés kerül majd az ülőalkalmatosságra.
