Megkezdődtek a bányásznap eseményei

  – Ha az 59. magyar bányásznap dorogi eseményeinek nyitórendezvénye ilyen színvonalas, lesz feladatunk bőven jövőre a jubileumi, 60. méltó megünneplésének előkészítésére – dr. Tittmann János polgármester dicsért és aggódott tréfásan így tegnap délután a József Attila Művelődési Házban. Tette ezt a bányaipar helyi dolgozóinak, nyugdíjasainak köszöntésére rendezett ünnepségen.

Nem sokkal ezelőtt a megjelentek elénekelték a Himnuszt, majd egy perc idejére néma csendben emlékeztek a handlovai bányaszerencsétlenségben elhunyt bányászokra, akik után 39 gyermek maradt árván.

Az emlékezés jegyében zajlottak a nyitórendezvény eseményei addig is. A művelődési ház galériájában Tatai Tibor fotóművész nyitotta meg az 1945-ben Nyíregyházán született Ladányi András Bányász-hagyomány-örökség című fotókiállítását. A Bányamunkás újság korábbi főszerkesztője, aki tizenöt évig vájárként dolgozott Tatabányán, negyven felvétele mutatja be a dorogi szénmedence településeinek egy-egy jellegzetes pillanatát, épületét, emlékművét.

Alkotóként a koradélután másik eseményének is fontos szereplője volt Ladányi András. A bányásznapra megjelent Bányász vagyok, ki több nálam című interjú kötete, amely a Művelődés a Dorogi-szénmedencében alcímet kapta. Az egykori Dorogi Szénbányák Vállalat művelődési intézményhálózatának fontos szereplői és a jogutódok képviselői szólalnak meg. Mind a harmincan őszintén, sok érdekességet sorolva.

A könyvet a megjelentek figyelmébe ajánlotta Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költőnk, aki nagyon személyes dorogi kötődéseiről is szólt. Például középiskolájában bajnokságot nyert a Dorogi Tárna elnevezésű gombfoci csapatával. Addig egyszer sem járt a településen, de a Dorogi Bányász akkori gárdájának tagjait – akik a gombok névadói voltak – most is el tudta sorolni Magyar kapustól, a balszélső Pflugerig. Taps köszöntötte az összeállítást.

Wágner Ferenc, a dorogi székhelyű Bányász Szakszervezeti Szövetség, illetve a könyv megjelenését szorgalmazó és fizető Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke kiemelte, a bányászhagyományok ápolása fontos, mondhatni kötelező feladat a szénmedencében. Nem véletlenül volt olvasható a nagyterem falán a bányászkalapács, illetve a Jó szerencsét! köszönés alatt: Tiszteld a múltat és éltesd tovább!