Diploma előtt

Bár magam is imádom Dustin Hoffmant, most mégis ki kell ábrándítanom azokat, akik a fenti cím alapján arra gondolnak, hogy ezúttal a nagyszerű amerikai színészről, esetleg annak 1967-ben forgatott mozijáról lesz majd szó, amely azonnal hírnevet szerzett az akkor még teljesen ismeretlen, 30 esztendős Hoffmannak, és amelyet idehaza Diploma előtt (The Graduate) címmel láthattunk. Amiről én beszélni akarok, sokkalta prózaibb történet,  jelesül a magyar politikai színpad szereplőinek diplomabotrányai, amelyek szinte végigkísérték a rendszerváltást követő két évtizedet. A legfrissebb (mondhatni: menetrendszerű) esetet a Magyar Szocialista Párt egyik régi motorosa, a titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszteri posztra mindössze pár nappal ezelőtt kinevezett Juhász Gábor jegyzi, aki az egyik országos lap írása nyomán kénytelen volt elismerni, hogy a közgazdasági egyetemen valóban nem szerzett diplomát (jóllehet a különféle hivatalos önéletrajzaiban ez szerepelt), ugyanis sem szakdolgozatot nem adott le, se nem államvizsgázott. És bár a salgótarjáni születésű, 46 éves újsütetű miniszternek utólag eszébe jutott, hogy mégis van felsőfokú végzettsége, hisz 1985-ben a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán  oklevelet szerzett, a sztori akkor is eléggé kínos, mint általában azok az esetek, amikor vezető pozícióban lévő politikusokat teljesen nyilvánvaló füllentésen érnek. Kínos, de nem több, mert itthon nem létező diploma- és bizonyítványügybe talán ha egy-két ember bukott bele (ráadásul azok se igazán), holott az ilyen történeteknek se szeri, se száma.

A közvélemény legelőször 2000-ben szembesülhetett egy ilyen sztorival, amikor is Szombathely fideszes polgármesteréről, Szabó Gáborról derült ki, hogy jogtalanul használja doktori címet, lévén nincs nyelvvizsgája. Pár évre rá, 2004-ben a szocialista Török Zsolt kényszerült magyarázkodásra, miután a parlament honlapján lévő önéletrajzában az szerepelt, hogy az egri tanárképző főiskolán matematika-számítástechnika szakos diplomát, pedig akkor még csak érettségije volt (az ügy számomra azért különösen érdekes, mert azt legelőször az általam irányított újság szellőztette meg), majd még ugyanebben az esztendőben Kósa Lajost, a Fidesz debreceni polgármesterét is utólérte a végzete, már amennyiben napvilágra került: az országgyűlés honlapján szereplő közgazdász-végzettség, valamint két nyelvvizsga helyett kizárólag az abszolutóriuma volt meg. Azután ott van még a salgótarjáni fideszes alpolgármester, Fenyvesi Gábor, aki állítólag nem tudta, hogy jogtalanul használja a doktori titulust, és természetesen a szocialisták volt európai parlamenti képviselője, Dobolyi Alexandra, aki nemcsak doktornak titulálta önmagát, de akinek az önéletrajza valósággal hemzsegett a különféle ellentmondásoktól. No, már most, számomra nem az a fő probléma, hogy tudniillik ennek vagy annak a politikusnak hiányzik valamely papírja (feltéve, hogy az nem kell az adott pozíció betöltéséhez), hanem hogy ezek a csalásféleségek – hiszen itt lényegében erről van szó, hiába is hivatkoztak az érintettek ilyen-olyan tévedésekre – szinte mindig megtorlatlanok maradtak..., ami egy következmények nélküli országban  valahol persze, természetes, csakhát a kis füllentések elvezethetnek (és rendszerint el is vezetnek) a nagy hazugságokig. Azokból meg egyébként is jut nekünk elég.