Párt-pitbullok karrierje

A magát „értékkutatóként” definiáló szociológus, Hankiss Elemér mondta  egy vele készített interjúban, hogy Magyarország magára találása, talpra állása sokkal inkább remélhető magától a társadalomtól, semmint a hitelét veszített politikai elittől, mert bár természetesen ez utóbbiban is „vannak tehetséges, tisztességes emberek, de a politikusi osztálynak, siralmasan rossz volt a teljesítménye az elmúlt években, és a hatalmi harc fontosabb volt a számukra, mint az ország sorsa (...) kitört az általános paranoia.” Azt, hogy ez az úgynevezett közéleti paranoia ténylegesen létező valami, az MSZP „új hullámához” sorolt Török „Rúgjuk Seggbe A Bankokat” Zsolt hétvégi sajtótájékoztatója is igazolta, amely minden kétséget kizáróan a hülyeséggel határos demagógia, illetve a szinte már beteges Orbán-fóbia jegyében fogant. A szocialista párt egyik legszorgalmasabb „verőembere” szereplésének az aprópóját egyébiránt a Törökhöz hasonló kaliberű Cser-Palkovics András azon nyilatkozata adta, amelyben a Fidesz helyettes szóvivője a kormányt „ekézte”, mondván, „bebizonyosodott, hogy az csak ígérget a bajba jutott hiteleseknek, de még egyetlen épkézláb intézkedést sem hozott a családok megvédése érdekében.” No, már most, egy efféle  állítás esetén az ember két dolgot tehet: vagy lapít, vagy pedig felsorolja, hogy kérem szépen, ezt, ezt, meg ezt csináltuk, vagyis a Fidesz (megint) hazudik. Ehhez képest mit mondott Török? Nos, valami olyasmit, hogy ha igazak azok az újságíhírek, amelyek szerint Csányi Sándor OTP-vezér és Orbán Viktor „több szálon is kapcsolódnak egymáshoz”, úgy a Fidesz első embere igazán elintézhetné, hogy az év első felében óriási, 84 milliárdos nyereséget produkáló bank csökkentse a lakáshitelesek törlesztőrészletét, elvégre a profitjuk elég szép ahhoz, hogy az adósok terhein könnyítsenek.

A történetet persze, nemcsak azért – sőt, nem elsősorban azért – hoztam föl, hogy lássuk, egy virtigli magyar politikus hogy is képes pillanatok alatt hülyét csinálni önmagából, hanem azt illusztrálandó, mi is kell manaság ahhoz, hogy valaki egy pártban (és ezen keresztül a közéletben) jelentős karriert fusson be. Merthogy Török valami ilyesmi előtt áll, az kétségtelen, és bár a szocialistáknak a 2010-es országgyűlési választások előtt nyilván alaposan végig kellett gondolniuk, kiket is engednek oda a különféle listák „pénzes” helyeire (azaz: kik élhetnek továbbra is kizárólag a politikából), ne legyenek kétségeink afelől, hogy Török és a hozzá hasonlóak az „utazó csapat” stabil tagjai lesznek. Ez idő szerint ugyanis a pártoknak láthatóan nem azokra az emberekre van szükségük, akik akarnak – és tudnak is – tenni az országért, pláne me, akik valamilyen vízióval rendelkeznek egy másfajta jövőt illetően (lásd Hankiss Elemér lesújtó véleményét), hanem azokra, akik tétovázás nélkül, vezényszóra képesek belerúgni a politikai ellenfelekbe, és akiknek a szeme sem rebben, bármilyen demagóg, aljas és hazug dolgokat mondatnak el velük. És hogy mindez mennyire jól fizet, azt nem csupán Török pályafutása bizonyítja..., emlékezzünk csak vissza, milyen lentről, a „harci kutyák” szintjéről indult a Fidesz nem egy jelenlegi potentátja, így például a frakcióigazgatói tisztséget ellátó Répássy Róbert, aztán a ma már az elnöki stábot vezető Szijjártó Péter, és valószínűleg ugyanilyen sikereket ér majd el Cser-Palkovics András is, aki a főnökéhez hasonló tehetséget árul el az ellenfél „faragása” terén. És ha már az imént a harci kutyák kerültek szóba..., ha rajtam múlna, ezeket a pártokban is tilos lenne tenyészteni.