Tarlós és a (szebb) jövő

Bárcsak a soron következő heti totóeredményeket látnám annyira előre, mint azt a botrányt láttam, amely Tarlós István elmúlt hétvégi Hősök terei szereplése nyomán tört ki. Igaz, különösebb jóstehetség nélkül is egészen pontosan tudni lehetett, hogy ha a fővárosi Fidesz–KDNP frakciószövetség elnöke, a Polgári Szociális Bázis alapítója nem egyszerűen megjelenik, de beszédet is mond a Civil Összefogás Fórum azon rendezvényén, amelyet – „Utolsó figyelmeztetés” fantázianéven – az őszi előrehozott választások kikényszerítése jegyében tartottak, az már önmagában is amolyan casus belli lesz a politikai ellenfelek szemében..., hát még, ha a szónoklatát a Jobbik által életre hívott Magyar Gárda tagjai között honos „Szebb jövőt!” köszönéssel zárja. Először a főpolgármesteri kabinet tagjai szólaltak meg, akik budapesti politikushoz méltatlannak ítélték Tarlós megnyilvánulását, majd pedig a szocialisták és a liberálisok adtak ki egy közös közleményt,  amelyben egyrészt arról írnak, hogy míg „a Fidesz országos vezetése az EP-választás eredményeivel szembesülve elhatárolódott a megerősödött szélsőjobboldaltól (...), a párt fővárosi frakcióvezetője ezzel ellentétes lépéseket tesz”, másrészt meg arról, hogy a történtek fényében teljesen egyértelmű, Tarlós „ismét a szélsőjobboldal támogatására építi politikai jövőjét”. És bár maga az érintett a vádakra reagálva olyasmiket mondott, hogy ő már 2002 óta a „Szebb jövőt!” köszöntést használja, illetve hogy fogalma sem volt róla, miszerint „a nyilasok is így köszöntek”, magam  biztos vagyok abban, hogy frakcióvezető nagyon is tudatosan, nagyon is átgondoltan cselekedett.

És itt nem pusztán arról van szó, hogy magam nem túlságosan sok olyan Tarlós-beszédre emlékszem (ha egészen pontos akarok lenn: egyre sem), amelyet a most hallott módon zárt volna, sőt, még csak arról sem, hogy mit tudott vagy éppen mit nem tudott a legnagyobb ellenzéki párt 2006-os főpolgármester-jelöltje – megjegyzem, a „Szebb jövőt!” köszöntést nem a nyilasok használták, hanem az 1920-as, 1930-as évek leventéi), mint inkább arról a nagyon is jól látható törekvésről (stratégiáról?), amelyet az európai parlamenti választások eredményeinek megismerése óta a Fidesz is követ, és amelynek lényege a Jobbik-szavazók „lenyúlása”. Számomra  legalábbis ezt üzente Stumpf István politológusnak, az Orbán-kormány kancelláriaminiszterének a Politikatörténeti Alapítvány pár nappal ezelőtti rendezvényén elhangzott értékelése, miszerint a Jobbik „nem szélsőséges párt”, és akkor még egy szót sem szóltunk Pokorni Zoltánnak a Fidesz-kongresszuson elhangzott beszédéről, amelyben a kormányzásra készülő ellenzéki párt alelnöke azzal fordult a Jobbik szavazóihoz, hogy mivel „a kormányzáshoz bölcsesség, méltányosság, mérséklet is kívántatik, nem csak elszántság (...) jöjjenek közénk, mert azt, ami az ő gondjuk, nem a Jobbik fogja megoldani, hanem a Fidesz”. No, és persze, ugyanerről szólt Tarlós „szebb jövős” fellépése is..., azé a Tarlós Istváné, aki 2006-ban a Jobbik támogatásával szállt harcba Demszky Gábor helyéért, és aki most az egyik kereskedelmi televízióban azt mondta, kizárólag 2010-ben dönt majd arról, kell-e neki ismételten Vonáék segítsége. Ami természetesen fölöttébb dícséretes dolog, csakhát a kérdés addigra akár az is lehet, hajlandó-e egyáltalán a Jobbik egy Fidesz-jelöltet patronálni.