Bandó könyves búcsúja

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Mára a humoristaként vállalt fellépések váltak kedvteléssé
[/caption]– Egyre több kötet kerül ki a keze alól. Szójátékkal élve: könyves búcsút vett a humorista pályától?
– Most is vannak fellépéseim, csak már nem nagyon teszek azért, hogy még több legyen belőlük. Úgy is mondhatnám, kezdetben a könyvírás volt a hobbim. Most viszont a humoristaként vállalt fellépések váltak kedvteléssé. Az írás mindig is jelen volt az életemben, csak míg régebben előadtam a szerzeményeimet, mostanság inkább könyvekben, verseskötetekben tárom a gondolataimat, történeteimet a közönség elé. Szerintem így mindenki jól jár. Humorral ugyanis meg lehet bántani embereket. Verssel és mesével ennek az esélye jóval kisebb.

– A most megjelenő, A Kiskalácsai királyság című mesekönyve már a nyolcadik, gyerekeknek szóló kötet. Tudatosan nyit a kicsik felé?
– Gyakorló nagypapaként nem is tehetnék mást. Persze, a történeteimet nem csak Hanna unokámnak írom, hanem azoknak a nagyszülőknek és szülőknek is, akik felolvassák azokat. A mese ugyanis nem arról szól, hogy dedózunk.

– A könyvek bevételének egy részét karitatív célokra fordítja. Miért?
– Az ötlet akkor jött, amikor Méhes Károly Spenót és Papucs című kutyás meséjét gondoztuk. Ugyanis nem csak írok, hanem kiadója is vagyok más

Nagy Bandó András

Született: 1947. november 12-én

Pályája: Humorfesztivál győzelem (1982), Mikroszkóp Színpad (1982-83), 1983 óta szabadúszó.

Elismerései: Karinthy gyűrű (1988), Arany Szalmaszál-díj (1996), A Hajléktalan Emberért Díj (2006)

szerzők műveinek. Arra gondoltunk, igazán hasznos lenne, ha a könyv a létezésével is segíthetné a szerencsétlen, kivert kutyákat. Ezért határoztunk úgy, hogy minden eladott példány árából 100 forintot Misina Természet- és Állatvédő Egyesület Pécs-Somogyi Állatotthonnak adunk. Egy másik szerzőnk, a kerekesszékben élő, világtalan Búth Emília Biccentő Gilice és Cérnapocok című meséskötete hasonló arányban a pécsi székhelyű Világ Világa Alapítvány számláját gyarapítja. Ők vak, csökkentlátó és egyéb hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat segítenek és gondoznak.

– Míg más blogot ír, ön 2005-től kalendáriumot vezetett. Mi ez?
– Nem kalendárium, hanem kalandárium, mert régen így mondták. Ez egy újszerű műfaj. Más, mint egy szokványos napló, hiszen nem csak a gondolataimat jegyzem le, hanem vannak benne humoreszkek, publicisztikák, levélváltások, versek, novellák, idézetek – egyszóval mindaz, ami egy év alatt lerakódott bennem és körülöttem. Aki belelapoz, megtudhatja, milyennek láttam az adott esztendőt. Ez szerintem sokkal színesebb és személyesebb, mint egy blog.

Pályája: Humorfesztivál győzelem (1982), Mikroszkóp Színpad (1982-83), 1983 óta szabadúszó.

Elismerései: Karinthy gyűrű (1988), Arany Szalmaszál-díj (1996), A Hajléktalan Emberért Díj (2006) Mára a humoristaként vállalt fellépések váltak kedvteléssé -->