EU: egyezség éhgyomorra

„Az unió kiemelkedett a válságból” – e diadalittas kijelentés a soros EU-elnökséget adó portugál kormányfő szájából hangzott el, miután péntek hajnalra a 27 tagország vezetőinek sikerült megegyezni az új európai alapszerződésről. José Sócratesnek minden oka megvolt a büszkeségre: a hétórás egyeztetésen nem csak arról sikerült megállapodni, hogy euró helyett evrónak hívhatják Bulgáriában a közös európai valutát, vagy hogy 72 helyett 73 olasz ülhet majd a 785-ről 750 fősre szűkűlő Európai Parlamentben, de Ausztria még azt is kiharcolta, hogy öt évig korlátozhassa az egyetemein tanuló külföldiek számát.

Lengyelország kiharcolt egy főtanácsnoki helyet az Európai Bíróságban, és elérte azt is, hogy bevegyék a szerződésbe: tagországok kisebb csoportja is el tudja halasztani a döntéshozatalt egy neki nem tetsző kérdésben.
Hogy ezek a látszólag jelentéktelen részletkérdések mennyire meghatározóak az unió szempontjából? Annyiban mindenképpen, hogy jelzik: a politikusok milyen trófeákkal szeretnek hazatérni egy EU-csúcsról. A hatalmas összecsapásokhoz szokottak csalódhattak, hogy be kell érniük egy „evróval”, ám a reformszerződésnek nevezett, 250 oldalas szöveg alapelveiről júniusban már megegyeztek.

Így üres kézzel tért haza a magyar delegáció is. Igaz, Budapest már korábban is ahhoz az országcsoporthoz tartozott, amely óva intett a szerződés megbolygatásától. (A szöveg persze így is több száz kisebb-nagyobb módosításon esett át.)

A portugálok a megegyezés érdekében még egy sajátos taktikát is bevetettek. Gyurcsány Ferenc legalábbis azt nyilatkozta tegnap, a szervezők addig nem tálalták fel a vacsorát, amíg a tagországok állam- és kormányfői nem jutottak közös nevezőre. Nézzük, miért is koplaltak a kontinens vezetői.

A két éve, a francia és a holland választópolgárok elutasítása nyomán a kukába dobott alkotmány helyett a reformszerződés nevet kapta a remények szerint 2009-ben (az európai parlamenti választások előtt) hatályba lépő dokumentum. Megalkotói mindent megtettek annak elkerülésére, hogy a tagországokban népszavazás döntsön róla.
Így mindent kiirtottak belőle, ami még halványan is emlékeztetett volna egy „európai szuperállam” leírására. Nem esik szó sem zászlóról, sem himnuszról (bár egyik sem lenne új találmány), szimbolikus értékek helyett leginkább a döntéshozatal leírására szorítkoztak.

Mégis közelebb kerülünk az európai egyesült államokhoz, hiszen létrejön az EU elnöki poszt, erősödik a külügyi megbízott szerepe, és egy védelmi záradék közös fellépést is kilátásba helyez arra az esetre, ha egy országot támadás érne. Az alkotmánytervezethez hasonlóan a reformszerződésbe is kötelező elemként épül be az alapvető jogok chartája és a kisebbségi jogok garantálása is.

A legfontosabb változás az, hogy jócskán csökken a vétó lehetősége. Ez logikus: gyakorlatilag megbénulna a rendszer, ha a 27 tag bármelyike egymaga nullázhatna le egy több év alatt kiizzadt rendelkezést. Változik az egyes tagországok szavazati súlya is, igaz, csak tíz év múlva. Ezt a kompromisszumot is a lengyelek harcolták ki, még a nyár elején.

A következő lépés a szerződés aláírása lesz. A sietséget mutatja, hogy erre már december közepén sort kerítenek – hat évvel az után, hogy nekiláttak az alapszerződés megalkotásának.

A szerződés főbb pontjai
1. Az Európai Tanács élére két és fél éves időtartamra elnököt választanak
2. Ugyanekkora időre, erős hatáskörrel, külpolitikai főnököt is kineveznek, aki egyúttal az Európai Bizottság alelnöke lesz
3. A közös valutát használó tagországokból álló eurócsoportot hivatalossá teszik, és az élére – szintén két és fél évre – elnököt választanak
5. Az Európai Bíróság nagyobb hatáskört kap
6. Vétó helyett többségi szavazás igazság- és belügyi, külpolitikai, adó- és EU-költségvetési kérdésekben