De ki is a populista?

Az a nemzet, amely nem tanul hibáiból, arra ítéltetik, hogy ismét átélje azokat – mondta Dávid Ibolya azon a sajtótájékoztatóján, amelyet a 2002. július 16-i, úgynevezett száznapos program elfogadásának ötödik évfordulója alkalmából rendezett. A Magyar Demokrata Fórum elnöke (aki szerint ez a nap a „populizmus gyásznapja”) úgy vélte, a Medgyessy-kormány említett programja nem „csupán” 160 milliárd forintjába került a költségvetésnek, mint állították, hanem ötezer milliárdba. S hogy ez többé ne fordulhasson elő, az MDF egy – a felelős politizálásra felszólító – nyilatkozat aláírására kéri a többi pártot.

Ebben – a populizmustól való elhatárolódás jegyében – a pártok megfogadnák, hogy nem kezdeményeznek olyan kiadásnövelő intézkedést, amely veszélyezteti a költségvetés stabilitását, sőt, azt is, hogy a más pártok által elindított, a pénzügyi egyensúlyt felborító elképzeléseket sem szavazzák meg. Azaz: nem a pillanatnyi népszerűséget tartják szem előtt, hanem a jövő iránt érzett felelősség vezeti majd őket.

Az az igazság, hogy nem könnyű mosolygás nélkül végiggondolni a fentebbieket. Már az is kérdés (noha messze nem a legfontosabb), hogy vajon miként jött ki ez az ötezer milliárd. Megkérdezték ugyan Dávid Ibolyát a számítás módszertanáról, de ő nem árult el semmit, mondván, a későbbiek során erre is sor kerül. (Meglátjuk, mert az ilyen „majd később”-ekkel kapcsolatban igen rossz tapasztalatank vannak.) No, de mindegy, koncentráljunk a nyilatkozatra.

Hát, mit is mondjak...? Az MDF populizmus elleni nyilatkozata a populizmus csúcsát jelenti, s tökéletes folytatása mindannak, ami őket az elmúlt években jellemezte. A recept lényegében egyszerű: használjuk ki, hogy ez emberek már kezdenek belefásulni a két nagy párt viaskodásába, ezért hát határolódjunk el mindkettőtől, emellett fogalmazzunk meg olyan üzeneteket, amelyeket mindenki hallani szeretne (függetlenül attól, hogy van-e realitásuk). Így születhetett meg a „normális Magyarország” szlogen és a „Tiszta Kezek Hivatalá”-nak ötlete. 

Hogy aztán egyikből sem lett semmi, azon nem csodálkozhatunk (az MDF nyilván a többieket okolja emiatt), sőt, az is megjósolható, hogy erre a sorsra jut majd a populizmus elleni nyilatkozat is. Dehát nem is igazán ez volt a lényeg, hanem az (akárcsak az éttermi számla, avagy a fővárosi parkolások ügye), hogy nőjön a párt népszerűsége. Ennek fényében pedig igencsak furcsa egy olyan nyilatkozat megfogalmazása, amely a pillanatnyi népszerűség hajszolása ellen kíván fellépni. Persze, ha maga az MDF is aláírja azt, akkor remélhetjük, hogy ezentúl a saját akcióitól is megkímél minket.