Biztosítói sakkjátszma

Az alapelvekben megegyezés született – közölték múlt hét végén liberális és a szocialista szakpolitikusok az egészségbiztosítás reformjával kapcsolatban. Viszont a törvény megszövegezésekor (55 jogszabályt kell majd módosítani) – azaz még a nyáron – előjöhetnek olyan, most nagyvonalúan részletkérdésnek titulált „apróságok”, amelyek megbillenthetik a megállapodás egyensúlyát. A biztosítótársaságok vezetői is kiszámítható játékszabályokra várnak, ugyanis most még több a nyitott kérdés, mint a megválaszolt.

A szisztéma nagy vonalakban ismert: első lépésként az állam öt-nyolc részvénytársaságot hoz létre a jelenlegi egyetlen egészségbiztosító, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mellett. Ez a törvény elfogadása után csak átmenetileg létezik, 2009-ig biztosítja az egészségügyi ellátás finanszírozásának folytonosságát.

A biztosítói feladatokra létrehozott szervezetek kisebbségi (49 százalékos) tulajdonrészét az állam nemzetközi pályázat során értékesíti. Aki megfelel a szigorú feltételeknek és több pénzt ajánl, az nyeri el a tendert. A félállami-félmagán pénztárak megalakulásuk után 6-12 hónapig az egész ország területén versenyezni kezdenek. Egyrészt az ügyfelekért, másrészt pedig azért, hogy a legjobban fölszerelt, a legprofibb orvosokat magáénak tudó kórházakat, rendelőket elsőként kössék magukhoz.

Második lépésként az „ügyfélbegyűjtési” időszak után a pénztárak között felosztják Magyarországot. Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár egy háttérbeszélgetésen elárulta: szerinte a legigazságosabb megoldás az lenne, ha ez sorsolással történne. A területi elosztásnak azért van jelentősége, hogy azok az emberek is biztosítottak maradjanak, akik nem kötöttek szerződést egyik pénztárral sem. Ők ugyanis automatikusan kerülnek majd ahhoz a biztosítóhoz, amelyik lakóhelyükön szolgáltat.

A pénztárak – bennük a magánbefektetőkkel – megalakulásuk időpontjában még nem tudják, mennyi ügyfelet sikerül magukhoz csábítani, ahogyan azt sem, melyik lesz majd az a terület, amelynek a biztosítót nem választó lakói automatikusan ügyfélkörükhöz csapódnak.

A súlyponti, illetve nagyobb megyei gyógyintézményekkel a pénztáraknak kötelezettségük lesz szerződést kötniük – derült ki egy miniszteri háttérbeszélgetésen. Azt azonban szabadon eldönthetik, hogy ezeken kívül mely kórházakkal, mely osztályokkal, sőt, akár azt is, hogy mely orvosokkal állapodnak meg az egyes ellátások finanszírozásáról. „A kisebb kórházaknak várhatóan specializálódniuk kell egy-egy szakterületre” – tette hozzá Horváth Ágnes.

A biztosítottnak akkor sem kell aggódnia, ha Pécsett lakik, egy olyan pénztárral köt szerződést, amely végül az Észak-Magyarországi régiót kapja, és Békéscsabán szorul sürgős kórházi ellátásra. Tegyük föl, hogy a biztosítónak nincs közvetlen ellátási szerződése azzal a kórházzal, ahol ellátják a pécsi beteget. Ekkor a biztosítók egymás között utólag rendezik a számlát. Ha pedig az ellátás nem sürgős, abban a kórházban végzik el a műtétet vagy más orvosi beavatkozást, amelyikkel szerződésben áll a választott, vagy ránk osztott pénztárunk.

Járulékainkat továbbra is az adóhivatal szedi be, és a pénzt a Nemzeti Kockázatközösségi Alapból osztják fel a pénztárak között. Mindegyik pénztár ügyfelei között lesz cukorbeteg, vesedialízisre szoruló, daganatos beteg és szívkoszorúér-műtétre váró páciens is, természetesen a pénztáraknak mindenféle betegség ellátására szerződnie kell a kórházakkal, rendelőkkel. De nem mindegyikkel. „Előfordulhat, hogy lesz olyan kórházi részleg, amelyet egyik pénztár sem fog finanszírozni, annyira rosszak az ellátási, halálozási mutatóik” – mondta Horváth Ágnes.

„A rendszer egyik gyengéje, hogy hosszú időre meghatározza, hogy kizárólag öt-nyolc pénztár működhet – mondta lapunknak Skultéty László, a Gazdaságkutató Intézet Egészségkutató Intézetének vezetője – mivel az állam mindegyikben többségi tulajdonos, ezen a szinten jelenhet meg a kartellesedés”.

Nem lehetséges a Fidesz „visszaállamosítási” szándéka?

Orbán Viktor egyértelművé tette: az ellenzéki párt határozott szándéka a több-biztosítós rendszer “visszaállamosítása” kormányváltás esetén. Horváth Ágnes felvetésünkre, hogy a befektetőknek politikai kockázattal is számolnia kell, úgy reagált: „a megtérülésre, a profitra nem kapnak garanciát a befektetők, de a magyar államnak a nemzetközi tenderekben kötelezettségei között vállalnia kell, hogy önkényesen nem szünteti meg a pénztárakat”.