Irak és Bush az összeomlás szélén

Irak a totális káosz, az összeomlás szélén áll - derül ki a Pentagonnak készített katonai jelentésből, amelyet a The New York Times szerzett meg és tett közzé.

A jelentés megerősíti, hogy az Egyesült Államok tehetetlen a közel-keleti országban, a helyzet gyakorlatilag kicsúszott az ellenőrzés alól. A fordulópontot a szamarrai síita mecset ellen februárban elkövetett robbantásos merénylet jelentette. Az erőszak mértéke azóta eddig soha nem látott mértékben növekedett. A síiták és a szunniták egymás ellen folytatott harcában becslések szerint naponta legalább százötvenen vesztik életüket, az igazolt civil áldozatok száma a háború indulása óta meghaladta az ötvenezret.

Az amerikai és szövetséges katonák a polgárháborúban két tűz közé kerültek. Októberben összesen 102 amerikai esett áldozatul a harcoknak, a szövetségesek is tucatnyi áldozatot küldhettek haza a leforrasztott fémkoporsókban.

A háború a nemzetközi politikában is viharokat kavart: az Egyesült Államoknak a saját kontinensén is visszavonulót kellett fújnia. Az elmúlt évek erőszakos külpolitikája szembe fordította olyan országokkal, melyek korábban ha nem is baráti, de korrekt viszonyt ápoltak Washingtonnal. A diplomáciai mozgástér oly mértékben leszűkült, hogy csak a legnagyobb áldozatok árán sikerült meggátolni Venezuelát abban, hogy bekerüljön a Biztonsági Tanács nem állandó tagjai közé. Helyét végül a jelek szerint Panama foglalja el, de a csatornaállam nem ingyen fogja támogatni az USA politikáját a BT-ben: Washingtonnak el kell tántorítania azokat az amerikai befektetőket, akik Nicaraguával közösen egy konkurens átkelőcsatornát építenének a latin-amerikai országban. Ilyenformán Panama megőrizheti monopóliumát amelyet a csatorna biztosít számára, nem is beszélve a száz éves építmény biztosította irdatlan bevételekről.

A nemzetközi politika mellett a Bush-adminisztrációnak a jelek szerint belpolitikai hadszíntéren is visszavonulót kell fújnia. A CBC amerikai kereskedelmi csatorna által megrendelt legfrissebb felmérés szerint az amerikaiak csak 29 százaléka vélekedik úgy, hogy az elnök tudja mit csinál Irakban, több mint hetven százalékuk ellenben elutasítja Bush politikáját. Ez a jövő héten tartandó kongresszusi választások fényében katasztrófát jelent a republikánus párt számára.

A demokraták nem is haboznak minden lehetséges módon kihasználni a közhangulatot: nincs olyan választási esemény amelyen legalább egy Irakban szolgált katona fel ne szólalna és ne ostorozná a Fehár Ház külpolitikáját. Természetesen a republikánusok sem mennek a szomszédba egy jó adag kis populizmusért: Bush többször is kijelentette, amennyiben a demokraták aratnak győzelmet a választásokon, az a terroristák győzelmét jelenti Amerika felett.

A demokraták is bőségesen nyújtanak támadási felületet: legutóbb George Bush legutóbbi vetélytársa, John Kerry szenátor szólta el magát, mikor a diákokat azzal bíztatta magasabb teljesítményre, hogy ha nem tanulnak jól Irakban kötnek majd ki.

Kerry ugyan hamarjában bocsánatot kért, és rosszul elsült ostoba viccnek minősítette az esetet, ám mind pártja, mind elemzők szerint súlyos hibát vétett. Ez persze nem fordítja a republikánusok javára a mérleget, a demokraták behozhatatlanul vezetnek. Természetesen a kongresszusi választások elvesztése nem jelenti az amerikai politika radikális irányváltását, de George Bush elnök nagyon sokat küszködhet az elkövetkező években a demokrata többségű képviselőházzal és a Szenátussal.