Maradnak a betétdíjas palackok

Régi vita az italgyártók és a környezetvédők között, hogy vajon mi terheli kevésbé a környezetet: az újratölthető palackok forgalmának a növelése, vagy a szelektív hulladékgyűjtési rendszer fejlesztése. Az érintett cégek azzal érvelnek, hogy az emberek ma már nem kedvelik a körülményes visszaváltást, s arra hivatkoznak, hogy az eldobható palackokat sokkal többen vásárolják.

Kertész Béla, a Csomagolás- és Anyagmozgatási Szövetség vezetője szerint eljárt az idő a visszatérő palackok felett. „A piac ezt egyszerűen nem igényli – jelentette ki. – Ráadásul az újratölthető palackok begyűjtése, tisztítása és ismételt felhasználása olyan költséges műszaki hátteret igényel, amelyet csak néhány multinacionális cég engedhet meg magának.

Arról már nem is szólva, hogy a palackok tisztítása, fertőtlenítése is terheli a környezetet.” Ennek ellenére a jelenlegi jogszabályok a különböző italfajtákra eltérő mértékű újratöltési arányt határoznak meg. A visszaváltható termékek kötelező aránya a sör esetében a legmagasabb: a teljes mennyiségnek legalább a 65 százalékát kell a gyártóknak betétdíjas csomagolásban forgalomba hozniuk.

Igaz, ez az ágazat kivételnek számít, mivel ők kifejezetten lobbiztak ezért – ez volt az ára annak, hogy kiszoríthassák a piacról az olcsó, külföldi dobozos söröket. A szénsavas üdítőitalok gyártói azonban még a saját 5 százalékukat is sokallják és az ásványvizesek sem boldogok attól, hogy a teljes forgalmuk 1 százalékát visszaváltható palackban kell forgalmazniuk. Számukra ugyanis sokkal könnyebb – és főként: olcsóbb – eldobható csomagolásban árusítani a termékeiket. Ezért aztán a maguk módján igyekeznek tenni is azért, hogy a vásárlói szokások őket igazolják. A hipermarketek polcain a visszaváltható palackok valahogy mindig kicsit magasan vagy hátul találhatók, s környezettudatos vásárló legyen a talpán, aki nem emeli le a szemmagasságba pakolt eldobható változatot. S akkor az ugyancsak szinte álcázott visszaváltó helyekről még nem is beszéltünk...

A cégek a nem visszaváltható palackok után természetesen termékdíjat fizetnek, ám ez nem olyan sok, hogy ne tudnák kigazdálkodni. Ráadásul a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy még ezen is spóroljanak: amennyiben vállalják, hogy támogatják a szelektív gyűjtést, akkor csak úgynevezett hasznosítási díjat kell fizetniük. A műanyag palackok esetében jelenleg ez kilónként 18,2 forint, a fémdobozoknál pedig kilónként 6,5 forint – mondta lapunknak Pribelszki Edina, a legnagyobb szelektív begyűjtés koordináló ÖKO-Pannon Kht. kommunikációs csoportvezetője.

Az ÖKO-Pannonhoz tartozó szelektív hulladékgyűjtési rendszeren belül jelenleg 681 település 4147 szelektív gyűjtőszigetén 4,3 millió lakos szelektálhatja a csomagolási hulladékokat. „Ebben az évben 54 százalék az előírt újrahasznosítási arány – árulta el. – Ám hat év múlva már el kell érnünk a 60 százalékot.”

Ám hiába a cégek által is támogatott szelektív igyekezet, ha a környezetvédelmi tárca a betétdíjrendszert is legalább ugyanennyire favorizálja. Most például épp az EU-n belül legszigorúbbnak tartott német gyakorlatot vizsgálják. Ott például még a italos alumínium dobozokat is visszaváltják, annak ellenére, hogy ezeket eredeti formájukban nem lehet újra felhasználni. Nemrégiben német szakemberek érkeztek, akik többek között a visszaváltó automaták működtetésének tapasztalatairól számoltak be magyar kollégáiknak.

Ezek a berendezések a vonalkód alapján ismerik fel a különböző palackfajtákat, s állítólag rendkívül hatékonyak: Németország utcáiról az utóbbi években eltűntek az üres palackok és dobozok, mivel ha valaki ezeket eldobja, mindig akad valaki, aki felveszi és beváltja az eldobott csomagolást.