Ó, azok a hatvanas évek!

A hatvanas évek formakultúrájának alapja a megváltozott életérzés. Politikai enyhülés, nyugat felé nyitás és a felülről sugallt, alulról vágyott boldog jövőbe vetett hit sajátos egyvelege. Begyűrűzött az addig elátkozott beatzene, irodalom és tárgykultúra, velük a fogyasztói társadalom jó néhány kelléke. Ugyanakkor a látványt a szocialista-kapitalista kötélhúzás jellemezte. Kialakult – a nyugatmajmolást kivédendő – a szocialista formatervezési irányvonal.

Tavasz és Kékes televízió sugározta az egy szál csatorna műsorát. Pacsirta világvevőn, Sokol táskarádión lehetett hallgatni az Ötórai tea slágereit. Terta és Mambó magnó, Supraphon lemezjátszó nélkül mit sem ért a kibontakozó közéleti szórakozási intézmény: a házibuli. Vetélkedve a nyugati márkákkal, kiváltképp az NDK iparának kiválóságait kapkodták a pulról (és pult alól) a vásárlók.

Megélénkült az élvezeti cikkek piaca. Az évtized végén beérkező Coca-Cola ellen hatásosan védekezett a Bambi és az Utas üdítő. A dohánypiacot pedig uralta a Munkás, a Kossuth, a mezítlábas Symphonia és a Fecske cigaretta. Késő délután alig akadt szabad szék az eszpresszók kör alakú asztalainál, este pedig gombostűt sem lehetett leejteni a bárokban szvingelő és lassúzó párok közé. A dohányfüstben úszó talponállók hangulatáról nem is beszélve... Külön fejezetet érdemel a házi gyártmányú dísztárgyak giccsbe forduló látványvilága. Az Ezermester és az Újítók lapja hatására fellendülő barkácsolás nem ismert lehetetlent.

A proletár képi fantáziája csúcsosodott ki a gyárból lopott szögvasból készült hamutartó-, sörnyitó- és a tévé tetején díszelgő nemeskócsag-változatokban. Formálódott a lakáskultúra: műbőr kagylófotelek, rostlemez- és alumínium-alapanyagú fekvő- és ülőalkalmatosságok. A legszembetűnőbb korszakos látványvilág a divat területén bontakozott ki. Ez már több volt, mint külcsín. Maga a hordott életérzés. A combközépig érő miniszoknya, a zsákruha és a többi forradalmasította a női divatot. Ehhez társult a tupírozott haj és az erős szemhéjfestés. Szerényen követte a nejloninges, gyárilag kötött, gumis nyakkendős férfiviselet. Ahogy a kör vonala önmagába visszatér, a hatvanas évek formakultúrája itt van. Velünk él.

Azok a jó kis hatvanas évek (Ulpius-ház Kiadó, 2005)

Dogossy Katalin, a Hölgyvilág munkatársa (51): „Amikor a férjem meghalt, sehogyan sem tudtam vigasztalódni. Aztán nekifogtam írni az emlékeimet. Csak azért, hogy eltereljem a figyelmemet a gyászról. Ebből lett a könyv. Én voltam a legjobban meglepve, nem ezért írtam. Eszem ágában sem volt… Most örülök, hogy így történt.”

Ács Irén fotóművész (80):

„Kiállításom nyílt a Nemzeti Múzeumban az akkor készített fotóimból. Rengetegen jönnek. Nézik és beszélgetnek a korszakról. Nem csak idősek, sok-sok fiatal is.”

a látvány újjáélesztése. A retro életérzés. Mély lélegzet a kor levegőjéből. Váczy András Amikor mi még kissrácok voltunk: képes időutazás a nem is oly régi múltba Dogossy Katalin–Ács Irén:

Azok a jó kis hatvanas évek (Ulpius-ház Kiadó, 2005)

Dogossy Katalin, a Hölgyvilág munkatársa (51): „Amikor

a férjem meghalt, sehogyan sem tudtam vigasztalódni.

Aztán nekifogtam írni az emlékeimet. Csak azért, hogy eltereljem a figyelmemet a gyászról. Ebből lett a könyv. Én voltam a legjobban meglepve, nem ezért írtam. Eszem ágában sem volt… Most örülök, hogy így történt.”

Ács Irén fotóművész (80):

„Kiállításom nyílt a Nemzeti Múzeumban az akkor készített fotóimból. Rengetegen jönnek. Nézik és beszélgetnek a korszakról. Nem csak idősek, sok-sok fiatal is.” -->