Jó reggelt!

Várom az idei tavaszt, és régi tavaszok jutnak az eszembe. Kamaszlány koromból. A szünidőt nagyanyámnál töltöttük a vidéki házban. A napsütésben húgommal felkapaszkodtunk a kerítés tetejére, és kikönyököltünk. A férfiakat lestük. Jöttek biciklin, motoron és gyalogosan. Tátották ránk a szájukat. Mi szélesen mosolyogtunk, nagyokat biccentettünk feléjük. Ők elvigyorodtak, a nyakukat tekergették, visszabólogattak. Nevetéstől pukkadozva szaladtunk be a házba. Nem tudhatták szegények, mit sziszegünk nekik a fogunk között: „Kedves uram, van bolha az inge alatt?”