Hírek

2005.03.24. 00:00

Arany János álmos városa

Igazi alföldi város. Nagykőrösön alig találni olyan házat, ahol ne tartanának baromfit, hízót, tehenet. De a mezőgazdaság már kevés a megélhetéshez. Sok a munkanélküli, alig van szórakozási lehetőség.

Vajta Zoltán

[caption id="" align="alignleft" width="81"] A Cifra kert szomszédságában lévő Arany János Múzeum Nagykőrös legfontosabb idegenforgalmi látványossága
[/caption]Nagykőrös a Duna-Tisza köze egyik legpatinásabb városa, Cegléd és Kecskemét között fekszik. Igazi homokvidék. Uralkodó fája a tölgy, a nyár, az akác, és a kőris. Ez utóbbi névadója a helységnek, a város címerében is helyet kapott. Nagykőrös környéke már több évezreddel ezelőtt lakott hely volt. Az újkőkor végi, a réz-, majd a bronzkori települések nyomait számos lelet őrzi. Az első évezred közepétől szarmata és avar telephelyek létéről tanúskodnak a régészeti emlékek. Legszebb az avar fejedelmi aranykard.
A települést először 1266-ban említi oklevél, még csak faluként. A mezővárosi fejlődés kezdete a XIV. századra tehető. Először Nagy Lajos király 1368-as oklevele nevezi mezővárosnak.
A török hódoltság idején Kőrös is pusztulni kezdett, de mindvégig lakott hely maradt.
A magyar földesurak és a nemesi vármegye elmenekülésével a kőrösiek ügyeiket saját maguk intézték.
A kuruc háborúk újabb megpróbáltatásokat jelentettek a városnak. A Rákóczi-párti mezővárost a császári és a kuruc hadak is többször megszállták. Az 1550-es években megszervezték a református középfokú iskolát, amely azóta folyamatosan működik. A református tanítóképzőt 1839-ben alapították.
A város népe lelkesedéssel fogadta az 1848-as forradalmat. Polgárai közül másfélezren vettek részt a csatákban. A forradalom és a szabadságharc után a város gimnáziumában tanított Arany János. A XIX. század második felében kibontakozó fejlődés a környék zöldség- és gyümölcstermesztésére épült. 1896-ban kezdte meg működését a szeszgyár, mely később konzervipari termékeivel lett híres.
Manapság is jellemző a háztáji gazdálkodás Nagykőrösön. Alig találni olyan portát, ahol ne kapirgálnának tyúkok. Ám megélni a termelésből egyre nehezebb. A konzervgyár sokkal kevesebb zöldséget, gyümölcsöt vásárol fel a gazdáktól, mint évekkel korábban.

Látnivalók mindenfelé

Nagykőrösön található az Alföld legnagyobb összefüggő erdeje nyulakkal, fácánokkal. A Pál nevet viselő ötszáz éves fát még a török időkben ültették. A Fő téren álló református templomban szól Közép-Európa egyik legnagyobb orgonája. Az Arany János Múzeumban irodalomtörténeti, régészeti, néprajzi gyűjtemény tekinthető meg. Nyár végén a szomszédos Cifra kertben minden évben borfesztivált rendeznek. A nagykőrösi huszártalálkozó a huszárhagyományokat őrzi. Itt tartják havonta az ország legnagyobb állatvásárát.

Czira Szabolcs polgármester

– Mennyire vonzó hely ma a fiatalok számára Nagykőrös? Rájuk építhetné a város a jövőjét.

– Elvándorolnak, mindenekelőtt az értelmiség. Pedig Nagykőrös igazi iskolaváros. Kevés 25 ezres lélekszámú telepüpés mondhatja el, hogy felekezeti iskolái, szakmunkásképzője, gimnáziuma és főiskolai kara is van. A diákok számáról nem is szólva.

– Mi lehet a kitörési pontja Nagykőrösnek?

– Mindenekelőtt a gyógyturizmus. Jól felszerelt szakkórházunk van, csak ki kellene bővíteni a hotelszárnyat. Nagykőrös termálvizét bármikor gyógyvízzé minősíthetik. Közel vagyunk az autópályához, olcsók az ingatlanok. Ezektől várjuk a kis- és középvállalkozások megerősödését. Ugyanakkor sok gondot okoz az átmenő forgalom. Hiányzik az elkerülő út, így naponta 15 ezer jármű zúdul útjainkra.

– Sokan panaszkodnak, hogy Nagykőrösön alig találni munkát. Pedig itt a nagy múltú konzervgyár.

– A konzerviparban nagy lehetőségek lennének. Egyelőre azonban inkább elküldik a munkavállalókat, emelkedik a munkanélküliség. Az átlagjövedelem amúgy is alacsony errefelé. Sokan kérnek lakásfenntartási támogatást.

– Az ellenzék 400 millió forintot kér számon a városvezetésen. Amikor átvette a város irányítását, állítólag ennyi volt a kasszában. Ma pedig üres a pénztár, mondják.

– Szó sincs róla. Minden pénzt beruházásokra fordítottunk. Sőt, a pénz jelentős része pénzmaradványként megvan. És még 85 millió forint értékű állampapírral is rendelkezünk. Bevezettük az ivóvizet 3800 lakásba, bővítettük a gyerekkönyvtárat, az iskolát, utat is építettünk. Egyedül a vagyonkezelőnél vannak gondok, 85 milliós hiány keletkezett a tervezett nyereséghez képest. Hitelt viszont nem kell felvennie az önkormányzatnak.

Szeretik is meg nem is a várost a nagykőrösiek, hiányolják a fejlődést, és a sokallják a munkanélküliséget

Mezei Erika (43) ápolónő

Szeretek itt lakni, ideköt az életem, már tizenöt éve. Megtehetném, hogy elköltözzek, de mégis itt maradok. Van ebben a városban valami szeretetreméltó, kedves. Igaz, szűkösek a munkalehetőségek. Én is Kecskeméten dolgozom. A fiataloknak pedig nincs semmi szórakozási lehetőségük. Én viszont nagyon szeretem azt a kisvárosi nyugalmat, ami Nagykőrösre olyanynyira jellemző. Semmi nem

pótolja.

Tarjányi Sándor (22) fonalfeldolgozó munkás

Szeretek is Nagykőrösön lakni meg nem is. Szép város, de szórakozási lehetőség nagyon kevés van. Munkát többnyire csak a konzervgyárban találni, már akinek sikerül.

A fonalfeldolgó üzemben dolgozom. A szomszédos Kecskeméten könnyebb az élet. Ott változatosabban lehet eltölteni a

szabadidőt és munkát is könynyebb találni. Ha egyszer itt

hagyom Nagykőröst, ezért fogok elköltözni.

Gönczöl Katalin (61) volt országgyűlési biztos

Tizenkilenc évig éltem Nagykőrösön, és azóta is rendszeres látogató vagyok itt. Igazi kulturális, sport-, diák-, és közösségi élet volt a városban a kilencvenes évekig. Akkor hanyatlásnak indult az addig virágzó település. Ma én is irigykedve nézek a szomszédos Kecskemétre. Hiszen még a török világban is jobban fejlődött a város. Mintha nem szeretnék elléggé Nagykőröst a vezetői. Pedig az itt élő emberek megérdemelnék.

Zalán Tibor (51) író, költő

Nagykőrös egy kicsit álmos város. Olyan, mint egy nyújtózkodó érett nő a napfényben. Nem sokat változott, amióta idejártam gimnáziumba, a Fő tér például ugyanolyan. Meg a Cifra kert is, ahol annyit bolyongtam a lányokkal a cserjék között. Itt indult a pályám, pár évig újságíróként dolgoztam. Verseket akkoriban még csak a kőrösi lányoknak írtam. Biztosan nagy hatással volt rám az Arany János-kultusz is.

– Elvándorolnak, mindenekelőtt az értelmiség. Pedig Nagykőrös igazi iskolaváros. Kevés 25 ezres lélekszámú telepüpés mondhatja el, hogy felekezeti iskolái, szakmunkásképzője, gimnáziuma és főiskolai kara is van. A diákok számáról nem is szólva.

– Mi lehet a kitörési pontja Nagykőrösnek?

– Mindenekelőtt a gyógyturizmus. Jól felszerelt szakkórházunk van, csak ki kellene bővíteni a hotelszárnyat. Nagykőrös termálvizét bármikor gyógyvízzé minősíthetik. Közel vagyunk az autópályához, olcsók az ingatlanok. Ezektől várjuk a kis- és középvállalkozások megerősödését. Ugyanakkor sok gondot okoz az átmenő forgalom. Hiányzik az elkerülő út, így naponta 15 ezer jármű zúdul útjainkra.

– Sokan panaszkodnak, hogy Nagykőrösön alig találni munkát. Pedig itt a nagy múltú konzervgyár.

– A konzerviparban nagy lehetőségek lennének. Egyelőre azonban inkább elküldik a munkavállalókat, emelkedik a munkanélküliség. Az átlagjövedelem amúgy is alacsony errefelé. Sokan kérnek lakásfenntartási támogatást.

– Az ellenzék 400 millió forintot kér számon a városvezetésen. Amikor átvette a város irányítását, állítólag ennyi volt a kasszában. Ma pedig üres a pénztár, mondják.

– Szó sincs róla. Minden pénzt beruházásokra fordítottunk. Sőt, a pénz jelentős része pénzmaradványként megvan. És még 85 millió forint értékű állampapírral is rendelkezünk. Bevezettük az ivóvizet 3800 lakásba, bővítettük a gyerekkönyvtárat, az iskolát, utat is építettünk. Egyedül a vagyonkezelőnél vannak gondok, 85 milliós hiány keletkezett a tervezett nyereséghez képest. Hitelt viszont nem kell felvennie az önkormányzatnak. Szeretik is meg nem is a várost a nagykőrösiek, hiányolják a fejlődést, és a sokallják a munkanélküliséget Mezei Erika (43) ápolónő

Szeretek itt lakni, ideköt az életem, már tizenöt éve. Megtehetném, hogy elköltözzek, de mégis itt maradok. Van ebben a városban valami szeretetreméltó, kedves. Igaz, szűkösek a munkalehetőségek. Én is Kecskeméten dolgozom. A fiataloknak pedig nincs semmi szórakozási lehetőségük. Én viszont nagyon szeretem azt a kisvárosi nyugalmat, ami Nagykőrösre olyanynyira jellemző. Semmi nem

pótolja.

Tarjányi Sándor (22) fonalfeldolgozó munkás

Szeretek is Nagykőrösön lakni meg nem is. Szép város, de szórakozási lehetőség nagyon kevés van. Munkát többnyire csak a konzervgyárban találni, már akinek sikerül.

A fonalfeldolgó üzemben dolgozom. A szomszédos Kecskeméten könnyebb az élet. Ott változatosabban lehet eltölteni a

szabadidőt és munkát is könynyebb találni. Ha egyszer itt

hagyom Nagykőröst, ezért fogok elköltözni.

Gönczöl Katalin (61) volt országgyűlési biztos

Tizenkilenc évig éltem Nagykőrösön, és azóta is rendszeres látogató vagyok itt. Igazi kulturális, sport-, diák-, és közösségi élet volt a városban a kilencvenes évekig. Akkor hanyatlásnak indult az addig virágzó település. Ma én is irigykedve nézek a szomszédos Kecskemétre. Hiszen még a török világban is jobban fejlődött a város. Mintha nem szeretnék elléggé Nagykőröst a vezetői. Pedig az itt élő emberek megérdemelnék.

Zalán Tibor (51) író, költő

Nagykőrös egy kicsit álmos város. Olyan, mint egy nyújtózkodó érett nő a napfényben. Nem sokat változott, amióta idejártam gimnáziumba, a Fő tér például ugyanolyan. Meg a Cifra kert is, ahol annyit bolyongtam a lányokkal a cserjék között. Itt indult a pályám, pár évig újságíróként dolgoztam. Verseket akkoriban még csak a kőrösi lányoknak írtam. Biztosan nagy hatással volt rám az Arany János-kultusz is. A Cifra kert szomszédságában lévő Arany János Múzeum Nagykőrös legfontosabb idegenforgalmi látványossága -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!