Jobb félni, mint megijedni

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A horvát válogatott Amra Dapo (fehér mezben) a pécsiek egyik erőssége
[/caption]A mesteredző azért óvatos, mert tart az ukrajnai körülményektől. 1997-ben már járt csapatával a zaporizzsjai csarnokban.
– Körülbelül tíz fokra számíthatunk, még szerencse, hogy pluszban – véli  Rátgéber.
Jurij Veligura, a Kozacska-Zalk edzője a keddi mérkőzés után azonnal mondta, hogy egészen más mérkőzés lesz a mai, mint a pécsi volt. Ebben Rát-géber László is biztos.
– Jobb csapat a Zaporizzsja annál, mint amennyit az első mecscsen mutatott. Szívesen vállalják a párharcokat, amelyekben hazai pályán nyilván több esélyük van a sikerre, mint idegenben, mint mindenütt, ahol játékvezetők döntenek.
A pécsiek nem azért beszélnek a várható nehézségekről, mert eleve föladják a meccset.
– Huszonhat ponttal nyertünk elsőre, a különbség nem lehet véletlen – mondja Rátgéber.
– A körülményekről pedig azért ejtünk több szót a szokásosnál, mert talán így kibeszéljük magunkból a félelmeinket.

A pénz beszél

Hét klub jelezte, hogy szívesen megrendezné az idei Final Fourt: az orosz Szamara és Dinamo Moszkva, a spanyol Valencia, a lengyel Gdynia, a litván Vilnius, a cseh Brno és a Pécsi VSK. Közülük értelemszerűen kiesnek majd azok, amelyek nem jutnak be a legjobb négy közé. Az a gárda lehet a házigazda, amelyik a rendezésért a legtöbb pénzt kínálja a nemzetközi szövetségnek (FIBA). A pécsiek ezúttal is pályáznak, de tudják, ha lesz orosz csapat a négy között, kevés az esélyük, velük ugyanis képtelenség versenyezni, ha pénzről van szó.

az Euroliga 2004-es fináléja.