JÓ reggelt!

Van a Kálvin tér környékén egy kedves kiskocsmám. Jó néha betérni. Gyurinak, a csaposnak már mondanom sem kell, mit kérek, ha meglát, készíti a habos barnát. A minap meglepetés ért. Érkezésemkor Gyuri  elmosolyodott. Nem tudtam, mit akarhat tőlem. Egészen addig, amíg elém nem rakta a sörömet, egy nevemmel ellátott korsóban. „Ezentúl ebben kapja az italát” – mondta, és felmutatott a söntés fölötti polcra, ahol a különböző nevekkel ellátott poharak sorakoztak. Értetlenségemet látva hozzáfűzte: „Nálunk a törzsvendégnek saját pohára van.”  (pg)