Egyelőre bizonytalannak tűnik a női teke jövője Tatabányán

– Milyen személyi változások történtek a csapatban a szezon kezdete előtt?

– A mostani szezont úgy indítottuk, hogy Szabó-Suhai Éva pihenni szeretne, mivel kicsi gyermeke van. Szomorú szívvel, de természetesen megértettük. Némethné Katona Beáta is úgy nyilatkozott még a kezdetekkor, hogy ő is kihagyná az idényt. Ha nagyon nagy szükség van rá, játszik, de százszázalékosan ne számítsak rá. Ez már alapjában nagy érvágás volt, de volt jó hír is. Kovács Alexandra, aki régebben már játszott itt, visszatért hozzánk, így elmondhattam, hogy hellyel-közzel meglettünk. A dolgunkat nehezítette, hogy a szövetség elnöksége novemberben úgy döntött a járványhelyzetre tekintettel, hogy megállítja a bajnokságot. Nem fejeztük be, csak szüneteltettük. Így idén februárban újrakezdtük a szezont, ami lássuk be, nem volt teljesen reális.

– Milyen tervekkel vágtak neki az új idénynek?

– Mint mindegyiknek, az idei szezonnak is úgy futottunk neki, hogy a dobogót céloztuk meg, és ez nem is tűnt lehetetlen küldetésnek. Ha a győriek ellen idegenben nyerni tudtunk volna, akkor a harmadik vagy negyedik hely elérhető lett volna. Persze attól is függően, hogy milyen eredményeket ér el a Zalaegerszeg.

– Hogyan alakult a bajnokság? Arra gondolok elsősorban, hogy hullámhegyek és -völgyek egyaránt jellemezték a Bányász produkcióját.

– A bajnokság eleje nagyon hullámzó volt számunkra. Győzelemmel indultunk, aztán jöttek a vereségek, abból kilábalva pedig egy újabb sikerszéria következett. Sajnos a bajnokság végére mintha elfáradt volna a társaság, hirtelen megint sok vereséget szenvedtünk el. Köztük olyanokat is, amikor nem az ellenfelünk győzött le minket, sokkal inkább saját magunkat vertük meg.

– Melyik volt a csapat legnagyobb bravúrja, illetve a legfájóbb veresége?

– A legfájóbb vereséget az utolsó, 18. fordulóban a Győr ellen szenvedtük el idegenben. Itt úszott el a reménye annak, hogy a nemzetközi kupában indulhassunk. Miközben a legnagyobb bravúr is a győriekhez fűződik, hiszen hazai pályán 5:3-ra legyőztük őket.

– A tervezett dobogó helyett végül hol végeztek?

– A felnőtt gárda ötödik lett. Erre azt lehet mondani, hogy nem túl jó, de nem is rossz eredmény. Bár, ha azt nézzük, hogy simán meglehetett volna a negyedik hely, és azzal a nemzetközi szereplés, akkor kicsit elkeserítő.

– Az ifjúságiak ellenben szárnyaltak...

– Szerintem is, az ifjúsági csapat második helyezése a Szuperligában kiemelkedő eredmény, nagy sikere a szakosztályunknak. Frank Klaudia és Istenes Hanna vívta ki ezt a szépen fénylő ezüstérmet. Mindezt úgy, hogy ők a bajnokság végével már a felnőtt csapatban is hétről hétre szerepeltek, és így is maximálisan lehetett rájuk számítani, ami véleményem szerint hatalmas dolog.

Lovász Krisztina távozik, Ausztriában folytatja a játékot

Lovász Krisztina a következő szezontól már nem erősíti tovább a Tatabányai Sport Clubot sem játékosként, sem vezetőként.

– Lezárult egy nyolcéves szakasz az életemben. Ausztriában folytatom a pályafutásomat, ahol csak játszani fogok. Nagyon szeretem a lányokat és teljesen soha nem válok el tőlük, de úgy érzem, hogy elfáradtam, megrekedtem mint játékos, és mint vezető is. Most úgy érzem, hogy már nem tudok többet tenni, ezért nem látom értelmét a folytatásnak. Imádtam játszani a TSC-ben, és mint technikai vezető is igyekeztem a csapat hasznára lenni. Szépek, ám küzdelmesek voltak az elmúlt esztendők, sok csodás élménnyel, rengeteg nehézséggel. Szerencsére, igazából most is csak a szépet „látom”. Ezekkel az érzésekkel szeretnék továbblépni. Hogy mi lesz a csapattal, nem tudom még. Igazolni kellene játékost, egyébként pedig csapattársam, Németh Kinga veszi át tőlem a stafétabotot, ha lesz csapat.