Családfőknek és lelkészeknek szól

A 16. századi német reformátor számos összegző, elemző műve mellett az 1529-ben megalkotott Kis káté az egyik legismertebb, legtöbbet forgatott írása, mely valójában egy rövid, de lényegretörő, a hívők által mondott, használt liturgikus szövegek tömör és egyszerű, ezáltal könnyen megérthető magyarázata. A Kis Káté a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökei által 1953-ban kötelező használatra rendelt írás, mely az evangélikus egyházban első áldozásra, azaz konfirmációra készülő gyerekek, fiatalok, felnőttek „tankönyve”, melyből felkészülnek a konfirmációi vizsgán való kérdésekre adandó válaszokra megtanulására.

Ezen jeles alkalom mellett természetesen máskor is érdemes a kátét újraolvasni, az abban lévőket be- és megfogadni. A kiadói szándék egyértelmű: abban a korban, a mában, amikor újra felüti a fejét a Szentírás ismeretének, az istentiszteleteken, illetve liturgikus alkalmakon való részvétel rendszeres hiánya, szükség lehet erre a sorvezetőre, a Kis Kátéra.

A kiadványban Luther a Tízparancsolat, a Miatyánk, a Hiszekegy soronkénti rövid, de könnyen érthető értelmezését, teológiai elemzését írja le. Emellett a reformátor kitér a keresztség, a gyónás, az oltáriszentség, a családfők, lelkészek közösségvezetői felelőssége, a reggeli és esti áldások, imádságok tanítása és a szentírási igék házi gyűjteménye témáira is. Az elsősorban családfőknek, igehirdetőknek, lelkészeknek szánt olvasmány előszavában a szerző Luther Márton többek között így fogalmaz: „Ha már jól tudják [a hívek] a szöveget, tanítsd meg őket annak értelmezésére is, hogy tudják mit jelent az. (…) Komollyá és üdvösségessé lett a mi szolgálatunk, azért jár sok gonddal és munkával, veszéllyel és tusakodással, s ráadásul kevés jutalommal és hálával ezen a világon. De Krisztus maga akar jutalmunk lenni, ha hűségesen munkálkodunk.”