Prohászka Ottokár a legbefolyásosabb és legvitatottabb egyházi személy volt

Ifj. Tompó László tartott könyvbemutatót Prohászka Ottokár A szeretet, mint erő című naplójegyzeteiből Esztergomban. Az előadásnak otthont adó Laskai Osvát Antikvárium által szervezett eseményen – ahogy a rendezők hirdették – egyúttal tisztelgő megemlékezés is volt Prohászka Ottokár születésének 165. évfordulója alkalmából annak a plébániának a közvetlen közelében, ahol életpályája elkezdődött.

Pöltl Zoltán

A könyvbemutató mellett emlékestet is tartottak Esztergomban

Forrás: 24 Óra

Fotó: P. O. Z.

Az egyes kortársai által Magyarország apostolaként és tanítómestereként tisztelt főpásztor életműve részét jelentő dokumentumnak nevezik A szeretet, mint erő című és Naplójegyzetek a világháborútól a vörös diktatúrán át 1921-ig alcímet viselő kötetet, mely alapján beszélt ifj. Tompó a püspök életéről, munkásságáról.

A 2023-ban kiadott könyv kapcsán érdemes Prohászka Ottokárról tudni, hogy a politikával intenzíven foglalkozó egyházi személy a Tanácsköztársaságot követően országgyűlési képviselő lett, „de rövidesen csalódottan hagyta ott a csak jelszavaiban keresztény parlamentet”, illetve azon belül is az általa „keresztény kurzus”-nak nevezett politikai közösséget.

Ugyancsak fontos róla tudni, hogy bár korának legbefolyásosabb közéleti egyházi alakja volt, aki „egy új keresztény magyar állam kiépítésében” kapott és vállalt szerepet a Horthy-korszakban, de – most Esztergomban is bemutatott naplókönyvében is – számos alkalommal, cikkében, könyveiben megnyilvánuló antiszemitizmusa miatt a legvitatottabb korabeli politikai személyiségnek tartják sokan. (Ez utóbbiról a kötet előszavában ifj. Tompó László is megjegyzi: „Nem kertel, amikor arról van szó, hogy elsősorban és konkrétan kiknek „köszönhető” a nagy világromlás.”) Talán e két ellentétes jellemzője, illetve Prohászka Esztergomhoz való kötődése okán is viszonylag nagy érdeklődés fogadta Ifj. Tompó László október 10-ei előadását.

Ennek során az előadó alapvetően Prohászka Ottokár életútját vette végig, azon belül is annak minden fontos állomását a papi pálya indulásától kezdve az egyházi ranglétrán való előrejutásán és székesfehérvári püspöki szolgálatán, irodalmi, egyházirodalmi, író tevékenységén át a politikai életben való szerepléséig, illetve 1927-ben bekövetkezett haláláig.

Ifj. Tompó László a neves egyházi személyiség életútja ismertetésén túl több ponton is felolvasott a Szeretet, mint erő című kötetből, melyben hol a naplókönyv szerzőjét, hol pedig kortársa, Túri Béla kanonok, országgyűlési képviselő méltatását idézte. Ez utóbbitól így: „Prohászka Ottokár látnoki lelke se hitte talán akkor, hogy még olyan harcok is jönnek, amilyenek bekövetkeznek, s hogy a keresztet még vértengerből és az ezeréves alkotmány romjai alól kell kiemelni. De így vátesz volt a politika terén is. Prohászka volt a pusztában kiált szó, ha szabad azt mondani, a jövendő keresztény nemzeti politika Keresztelő Szent Jánosa.”

Az expozé során arról is szó volt, hogy Prohászka meglehetősen kritikusi hangvétellel volt nemcsak az I. világháborút kezdeményezők és résztvevő hadvezetők, továbbá a zsidók, a liberálisok, a baloldal, de a korabeli arisztokrácia, sőt, a politikai kereszténység, a magyar római katolikus egyház vezetése irányába is, ez utóbbiról leginkább még a 19. század végén fogalmazott meg gondolatokat. Az előadó a fentiek mellett előadása részeként bemutatta a Prohászka Ottokár által és róla írt kötetek hosszú sorát.

Prohászka a programadó
Prohászka 1873-ban lett az esztergomi papi szeminárium tagja, s itt érettségizett. Teológiai tanulmányait Simor János érsek kezdeményezésére Rómában végezte, ahol az Esztergomi főegyházmegye kispapjaként tanult. 1881. október 30-án szentelték pappá Rómában, lelkipásztorkodását Esztergomban káplánként kezdte, illetve a szemináriumban is tanított. A Székesfehérvár tizenötödik megyéspüspökeként is rangosított Prohászka Ottokárról a szfvar.katolikus.hu idézi fel esztergomi időszakát. „Esztergomban vált a század végén meginduló magyar katolikus megújhodás programadójává. Ennek eszköze a sajtó volt. Rendszeresen publikált a katolikus folyóiratokban, elsősorban a Magyar Sion és az Alkotmány hasábjain megjelent cikkei voltak reveláció erejűek. Ő indította útjára az Esztergom című lapot, szervezte meg már püspökként a Katolikus Sajtóegyesületet.” A püspök esztergomi kötődéséről szól a IV. Béla király utcában található Belvárosi Plébánia oldalfalán látható emléktábla, ahol Prohászka idézete olvasható: „Hiszek a szeretet végső győzelmében.”