Egy polgár naplója - A teljes Napló 1943-1944 Márai Sándortól

Az, hogy ez a különféle kormányzati ciklusokban hogyan sikerült, persze kérdés lehet, de a viszonyítási alapok tekintetében bátran mérhetünk Márai Sándor író műveihez, legendás regényeihez vagy akár naplóihoz, mely utóbbiak közül ezúttal a tavaly újra kiadott A teljes Napló 1943-1944 címűt kínáljuk olvasóinknak. 

A Helikon kiadó által gondozott most tárgyalt kötet a teljes Márai által írt napló könyvsorozat első és talán legtöbbet idézgetett része, melyben természetesen az író magyarországi háborús élményei, gondolatai adják meg az alaphangot. A kiadvány a magyar irodalomtörténetben is jelentős helyet foglal el, akár a naplóirodalom szekcióba, akár a füveskönyv kategóriába helyezzük el. Ez utóbbi műfajt erősítendő a szerző mellőzte naplójában a napok dátumainak feljegyzését, csupán az évszámokkal igazította helyre a leírtak idejét. Márai ereje, zseniálisan filozofikus, társadalomszemléleti megállapításai a mai napig érvényesek, mi több rendszeresen idézik őket. 

Az A teljes Napló 1943-1944 című kötetben egy 7 oldalas irodalomtörténeti vonatkozású utószó és egy 60 oldalas, mindenre kiterjedő jegyzetek rész is található. Az íróról a netlexikon kiemeli: „Korának egyik legnépszerűbb és legelismertebb írójává vált – nevével ekkortájt egyre többet lehetett találkozni a közéletben is. Többedmagával ő is aláírta a genfi Világbéke Kongresszusra szánt levelet, tagja volt a Magyar PEN Clubnak, felolvasásokat tartott a Magyar Rádióban, és rendszeresen írt a Nyugat című folyóiratba.” 

A 2022-ben újrakiadott kötetről Reményi József Tamás szerkesztő, kritikus az utószóban így fogalmaz: „Márai az egységes, az egyetemes kultúra tudatában él, lényegében minden értéket átszármaztat az egyetemes európai polgári kultúra önkörébe, illetve minden érték alárendelt hierarchikus viszonyba kerül ezzel a körrel, sőt az író esztétikai ízlése minden késő modern fejleményt elhárít.” Reményi még azt is hozzáteszi, hogy „A 43-44-es napló minden bejegyzését a nemzeti liberalizmus ars poetica-ja hatja át, amelyhez aztán Márai a külső emigrációban is hű marad.”