Zs és a karóra

A hagyományos karóra viselők táborát gyarapítom. Nem az okoson és nem is a telefonon nézem az időt, egyszerűen a bal csuklómat emelem közelebb a szememhez, ha a pontos idő érdekel. Ezzel nem is lenne baj, de megállt minden mutató. Jól bírta, most lett csereérett, pedig négy éve kapott utoljára elemet. Elmentem az óráshoz. Kezdett gyanússá válni a történet, hiszen a szakember magához vette a nagyítót és másodpercekig vizsgálta az órámat. Kiderült, minden megoldható, de speciális kezekre van szükség. – Két hét múlva lesz csak a kolléga. Tud addig várni? – kérdezi. – Az nagyon sok idő – feleltem. Az már csak mellékes, hogy úgysem veszem észre.