Petőfi, a maradandó poéta

Állítólag egy borús, zápor áztatta nap volt, amikor Petőfi a Nemzeti Múzeum feljáróján állítólag előállt a Nemzeti dallal. Ám akkor ezek olyan idők volt, amikor nem az idő befolyásolta a hangulatot. Legalábbis nem az időjárás. A polgárok lelkesedéstől kipirult arcát szakadó eső áztatta, de ez mit sem számított, ahhoz képest, amit a költő kérdezett több helyszínen is tőlük és minden valamire való magyartól: „Rabok legyünk, vagy szabadok?”

Amióta nyílt szívvel ünnepelhetjük e tavaszi napot, ez azóta szép. Amilyen a mostani is volt, mert az esztendők távolából is jó érzésekkel emlékezhetünk vissza. Ilyenkor, mi férfiak, büszkén viseltük és viseljük a nemzetiszín kokárdát a zakónk reverjén, a hölgyek pedig a kosztümök hajtókáján, gallérján… A nagyobb közösségek viszont másképp gondolnak erre a jeles napra.

Szűkebb hazánk ezer szállal kötődik az 1848-49-es szabadságharchoz, így március derekához is. Nem véletlen, hogy vármegye szerte „szeretettel” és derűsen készültek idén is erre az alkalomra, március 15-re. Emlékeztek e napra, az akkori eseményekre, és a történések emblematikus alakjára, a poéta Petőfire. 

Az emlékhelyek és táblák koszorúzása túl, Tatán például újabb szobrot kapott a költőgéniusz, akinek – sajnos – meglehetősen kevés szobrot állítottak eddig szűkebb hazánkban.