Türelem

Hetek óta szemezek a díszekkel. Ott virítanak a polcokon, a fakkokban, hirdetik, hogy mi következik. A húsvét. Igaz, addig még van egy Valentin-nap, egy március 15-e, egy hamvazószerda..., de a boltok már felkészültek tojás- és nyuszidíszek garmadájával.

Szűr Annamária

Még a medve se bújt elő, amikor az első csetreszeket kiszúrtam. Gondoltam is, hogy repül az idő. Tegnap még a fagy kopogott, most meg már húsvét van... Legalábbis a kereskedők szerint. Persze nincs mit csodálkozni. Lényegében ahogy elkezdődik szeptemberben az iskola, megjelennek az üzletekben a csokimikulások, nem sokkal később pedig a szaloncukrok is. Csak azt nem értem, hova rohanunk. Illetve tudni vélem. Talán ezzel szuggerálják bele az emberbe, hogy minél előbb költsön minél többet a soron következő ünnepre. Aztán az utolsó pillanatban még egyszer-kétszer csináljon egy nagybevásárlást.

Ki van ez találva, kérem szépen. A kérdés csak az, hogy védekezhetünk ellene. Van egy mondás: akkor menjünk át a hídon, ha odaértünk. Talán tényleg ez a trükk. És nem csak az ünnepekkel meg a vásárlással kapcsolatban. A hirtelen felindulásból elkövetett shoppingolások, reakciók helyett szerencsésebb meggondolni: most kell-e, ez kell-e, így kell-e. Maradva a vásárlás vonalán: a célegyenesben valószínűleg még olcsóbban is szerezhetők be a kinézett terméket, vagyis nyerhetünk a türelmünkkel. Mint ahogy annyi minden más esetben is az életben, ha inkább kivárunk.