Mesterfokon

Változik a világunk és a saját, a nagybetűs élettel, a munkával és a hivatással kapcsolatos felfogásunk is alakul, formálódik azáltal, hogy telnek az évek, évtizedek. Gyerekként mindig azt terveztem, hogy egyszer majd jól fogok keresni, hátradőlök a kanapéban, felteszem a lábam egy asztalra, főnök leszek egy multinál és a nap végére úgy lesz tele a zsebem bankjegyekkel, hogy be se kell piszkolnom a kezem.

Walczer Patrik

Jó persze, álmodik a nyomor, de nem esik túl távol ettől a mai fiatalság egy részének életfelfogása sem. Aztán idővel rájöttem, hogy nem a diplomások, hanem a szakemberek, a kétkezi munkások nevét kellene inkább aranyba foglalni, mintsem több egyetemet elvégzett, de semmihez sem értő embereket méltatni. Gondoljunk csak bele, hogy ha valaki fiatalon érdeklődő, akkor a harmincas, negyvenes éveire olyan generalista tudást halmozhat fel magában, hogy jó eséllyel minden élethelyzetben feltalálja magát. Nem kell neki kézikönyv, ha leszakad a szekrény ajtaja, ha eldugul a lefolyó vagy ha a fűnyíró kését meg kell élezni. Viszont ott van az a réteg is, mely nem találja a helyét, nem tudja, mi szeretne lenni vagy állandóan csak azt hallja a tanáraitól, hogy „egyetemre kell menni” és emiatt akár rossz döntést hoznak. Pedig a tisztességes szakmával a birtokunkban akár teljesebb értékű emberekké válhatnának. Persze nem kell mindenkinek villanyszerelővé válni, de hasznos lenne, ha a magyar gazdaságot minél nagyobb arányban remek képességű szakemberek pörgethetnék.