Egész Oroszlány és Kisbér gyászol: elhunyt a szeretett biológiatanár

A városi honlap közleményében Dr. Radványiné Varga Andrea igazgató megköszöni az oroszlányi gimnáziumért végzett áldozatos munkát és fájó szívvel búcsúzik a Hamvas Béla Gimnázium minden volt és jelenlegi dolgozója, diákja nevében a pedagógustól.

Mint írják Csőre Imre Kisbéren született 1948. augusztus 2-án. Ott is végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán és a József Attila Tudományegyetemen szerzett biológia- földrajz szakos tanári diplomákat.

1970. augusztus 16-án kezdett el tanítani az oroszlányi Arany János Általános Iskolában. Már akkor is „jó tanár” hírében állt, így nem csoda, hogy elcsábította öt a gimnáziumba tanítani az akkori vezetőség. 1975 – 2011-ig, nyugdíjba vonulásáig szinte minden gimnazista találkozott vele a földrajz vagy a biológia órákon, vagy mindkettőn, a nappali és az esti tagozaton egyaránt.

Nagy tapasztalattal, bölcsességgel vezette hosszú időn keresztül az esti tagozatot, a természettudományi munkaközösséget, érettségi elnöki feladatokat vállalt. Elhivatott pedagógus volt. A tanártársai mindig sokra tartották tudását, kikérték véleményét. A nevelőtestület sok tagjával egy egész életre szóló barátsága alakult ki. A fiatal kollégák feltekintettek rá, szívesen vették jó tanácsait.

Kiváló szaktanári, pedagógiai munkáját dicséri a sok-sok osztály, akik a vezetése alatt jutottak el az érettségiig, vagy éppen az ő hatására kötelezték el magukat a biológia, földrajz tanítása mellett, lettek orvosok, fogorvosok, állatorvosok, biológusok, kertészmérnökök, gyógyszerészek, agrármérnökök vagy csak egyszerűen érettségi bizonyítványuk lett és becsületes emberekké váltak.

Azt is megemlíti, hogy sok tanulónak, miként neki is ő volt az első biológia tanára, aki egy életre meghatározta ennek a tantárgynak a szeretetét. Ő tanította meg a mikroszkóp használatát, a természettudományok iránti nyitottságot, a tudás értékelését, tiszteletét. Olykor az aranykeretes szemüveg mögött a sötétbarna szemében huncutkás fény csillant meg, de ha szükséges volt tudott szúrós tekintettel nézni a csíntevőkre. Fehér köpenyének zsebe, ha tele volt írólappal, az dolgozatveszélyről árulkodott.

Nagyon szeretett pecázni a Bokodi-tavon, így mi is lehetett más a mutató pálcája, mint egy kimustrált horgászbot. Szívesen feleltetett fogalmakból az óra elején, így előkerültek a köpeny zsebéből azok a kis papírlapocskák az előre elkészített kérdésekkel.

Szívesen táboroztatott, kirándult. Az idősebbek emlékezhetnek a jó hangulatú építőtáborokra, Tátrába szervezett túrákra, biológus táborokra, osztálykirándulásokra, a legendás kőzetgyűjteményére. Szívesen mesélt az élményeiről a diákoknak és a tanártársainak egyaránt. Szinte nem volt olyan téma, amiről nem jutott eszébe egy-egy anekdota, ilyenkor a bajsza alatt elmosolyodott, és már mondta is az érdekes történetet.

Rengeteget olvasott, a napi sajtó mindig ott lapult a táskájában, napra kész volt a hírekből. Követte a természettudományok változásait, hogy lelkiismeretesen fel tudja készíteni a diákjait az érettségi vizsgákra, felvételikre. Önzetlenül, odaadóan tanított, nevelt, érettségiztetett, tette a dolgát 41 éven keresztül, hitt az utána következő nemzedékekben.