Tardosi követ használtak a Budapesti Szent István tér, a Vigadó tér, de Pannonhalmi Apátság terének építésénél is

Az ókori római időkig visszanyúló múltja, a kőbányászati hagyományokban betöltött fontos szerepe, híres középületeinkben való felhasználása, szinte névjegyszerű megjelenése méltóvá teszi a tardosi mészkövet, hogy vármegyei értékként is számon tartsuk.

A tardosi kő 150 millió évesnél is idősebb mészkő, melyet évszázadok óta hasznosítanak építő, épületszobrászati célú díszítőkőként.

Az értéktár honlapján számolnak be arról, hogy a régészeti leletek bizonyítják, hogy már a római korban is bányászták és használták a nevezetes tardosi vörös márványt: Sopronban, az egykori Scarbantia területén is találtak innen származó sírkövet.

Legismertebb középkori emlékünk, mely ebből a kőből készült, a visegrádi Mátyás-kút. 1506-1507-ben az esztergomi Bakócz kápolnát is ebből a kőből építették. Még Zsigmond, lengyel király is díszítette vele a Jagelló-kápolnát a 16. században. Lengyel levéltári adatok bizonyítják, hogy Lengyelországba folyamatosan sok kő került ki Tardosról.

A török hódoltság korában a bányászat szünetelt. A 18. század elején indult újra. A bányák az Esztergomi Érsekség tulajdonában voltak, és a történelem folyamán különböző cégek, vállalkozók bérelték egészen 1945-ig. Mivel a falu kihalt, így Nyitra környékéről telepítettek szlovákokat, a szomszédos falvakba, Elzászból németeket.

A környék bányászatának fellendülése a 19. század elejére tehető, mikor olasz mesterek érkeztek a bányába, akik bérbe vették a környék bányáit. Az iparszerű kőfejtést az olasz kőfejtők honosították meg a környéken. A tardosiak először kisegítőként dolgoztak az olasz mesterek keze alá, majd beépülve közéjük teljesen elsajátították a mesterséget, és megőrizték generációról generációra.

Ekkor építették az esztergomi bazilikát (1822–1856), amely sokáig nyújtott munkát és biztos megélhetést a környék kőfejtőinek, kőfaragóinak. Az építkezésnél a süttői és a tardosi követ is felhasználták. Ezt követően a millenniumra hatalmas építkezések indultak meg a fővárosban. Ekkor óriási mennyiségben szállították fel a követ Budapestre.

A második világháború után a kőbányákat államosították, majd több tulajdonosváltást követően a Dekor-Stein Kft. vásárolta meg a tardosi bányahegyen elhelyezkedő kőbányákat. Ha valaki ma ellátogat Tardosra, láthatja, hogy a településen szinte minden a közeli bányából kikerülő kőből készült: nem csak a kerítések, támfalak, oszlopok, de még a portákra vezető kocsibehajtók is.

A tardosi köveket (melyekben gyakran láthatók őskövületek) ma is előszeretettel használják fel díszítőkőnek. Épületek lépcsői, korlátjai, burkolatok, de szobrok, emléktáblák, emlékművek is készülnek belőle.

Hosszú a listája annak, ahol tardosi követ használtak fel. Íme pár példa: Tatai Kossuth tér, Budapesti Szent István tér, Vigadó tér, Pannonhalmi Apátság kilátó tér, MTA belső udvar, Gödöllői Kastély kert részlet, Győr sétáló utca, Debreceni Járásbíróság, St. Pál Apátság Laventtalban, Lipcsei Könyvtár, Burghauseni Vár rendezvényterme, Bécsi Hofburg, Ajkai Jubileumi Emlékmű, Dunaszerdahelyi emlékmű, Visegrádi palota, Budai Vár, esztergomi bazilika.