Online reggel

Kora reggel, még szinte félálomban feküdtem, amikor óvatosan kinyílt a szobám ajtaja. Kisfiam állt ott, és halkan érdeklődött, hogy felébredtem-e már.

Közelebb jött, és mikor megbizonyosodott róla, örömmel újságolta el, hogy bekerültek a KRÉTA-ba a félévi jegyek. Mondhatnám, hogy bezzeg az én időmben megadtuk a módját: iskolából hazaérve nyújtottuk át a szülőknek a bizonyítványt, amely papíron mutatta meg az elmúlt hónapok eredményeit. Mondhatnám, de nem mondom.

Már engem is megfertőzött az online világ, amely bármikor, bármelyik váratlan pillanat hozhat valami újat. Ilyen volt ezen a hajnalon a bizonyítvány. Miközben félálomban, telefonommal a kezemben becsukódott előttem az offline világ, a fiam leül mellém, és mutatta tableten a jegyeit. Az lett, amit vártunk, mégis azonnal kipattantak a szemeim. Büszkén hallgattam, ahogy sorolja a tárgyakat, a jegyeket. Volt, ahol elakadt, hogy ebből javítani kell majd.
Hallgattam, és büszkén néztem rá, amiért megtesz minden tőle telhetőt, és igazán szép eredménnyel zárta a félévet.

Jól indult a reggel.

Gratuláltam neki, majd eszembe jutott, hogy vajon hány háztartásban zajlott hasonló ébresztés? Biztosan voltak olyan fiatalok, akik a világ minden kincséért sem szerették volna felkelteni szüleiket. Vagy olyan szülők, akik éppen az eredményt látva ébresztették fel gyermekeiket. Hiába „csak” egy erős jelzés a félévi értesítő, és hónapok vannak még a kerekítésre. Jó esetben jobb jegyekre.