Amikor a karácsonyvárás csöndje mindennél hangosabb

Jó előre egyeztetett időpontban, influenza elleni védőoltásra vár egy csapat a háziorvosi rendelő ajtaja előtt. A hölgyek a székeken üldögélve beszélgetnek. A urak két külön kis kört alkotva, állva figyelnek egymás szavaira. A hallóközelben lévő csapat már a karácsony világában jár. Változatos lépésekkel.

Fenyvesi Károly

Van, aki jelzi, hogy az idén kipróbálják a betétdíj ellenében tartóval együtt megvásárolható fenyőfát. Két faluval odébb árulják. Megéri autózni egy kicsit. El lehet hagyni a fa házi befaragását a régi szerkentyűbe, elmaradhat a megszokott szentségelés.

A kör egy másik tagja arról értekezik, hogy szokás szerint megint elkezdtek hangoskodni a természetvédők. Fájlalják a sok kivágott, majd karácsonyi dísszé ékesedő fenyőt. Arról ritkán esik szó, hogy az ültetvényeken egymás közelsége miatt nagy jövőjük nincs az egyedeknek.

Újabb fordulatként egy ifjabb úr azt panaszolja, hogy megcifrázták kedvenc kisboltja eladóterét. Lámpákkal megvilágítva, vagy húszféle szaloncukrot kínálnak nagyon szép csomagolásban alkalmi doboztárolók tetején. Pont az italospolc előtt. Vigyáznia kell, hogy egy-egy üveget ne törjön össze, amikor rakja be a kosárába.

Egyik társuk halkabb a többieknél. Arról beszél, hogy évtizedek óta nem volt fodrásznál. Karácsony előtt is mindig a felesége nyírta meg. Csöndesen, alig hallgatóan tette hozzá: a múlt héten temették el...

Mindenki elhallgatott egy kis időre. A karácsonyvárás csendje néha nagyon hangos lehet.