A koraszülött ászári Szofi története a tatabányai korház egyik legnagyobb sikersztorija

Sok szívhez szóló történet érkezett a Kemma.hu Koraszülöttek Világnapja alkalmából megosztott felhívására. A hálás szülők szívesen számoltak be nekünk koraszülött gyermekeik történetéről, ezzel is köszönetet mondva az értük küzdő orvosoknak és ápolóknak. A most két éves, 25. hétre született Szofiról édesanyjával, az ászári Feketéné Tóth Adriennel beszélgettünk. 

– Szofi is a tatabányai koraszülött osztály sikertörténete – kezdte Adrienn, aki három problémamentes terhesség után döntött úgy a férjével, hogy még nem idősek egy újabb babához. Azonban ezen alkalommal nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan remélték. 

– Első próbálkozásunk sajnos gyorsan, még a 12. héten megszakadt. Kivártuk a javasolt időt és ismét várandós lettem. Az elejétől fogva borzasztóan rosszul voltam, majd a genetikai vizsgálaton kiderült, hogy vesetágulata van a babának, ezért hetente jártunk Győrbe ultrahangra – folytatta a történetüket az édesanya, aki a kovid alatt, 2021. szeptember. 19-én töltötte be a 25. hetet.

– Alig töltöttem be a huszonötödik hetet amikor erős görcsökkel ébredtem. Mivel nem az első gyermekemet vártam, tudtam hogy ezek szülési fájdalmak. Azonnal kórházba mentünk. Próbáltak visszatartani, de sikertelen volt. Az egyetlen dolog ami nyugtatott, hogy felsírt, apró kiscica hangon – emlékszik vissza élete talán legmegrázóbb pillanataira Adrienn, aki teljesen összeomlott. 

– Néhány óra múlva láthattam először. Csak álltam az inkubátor előtt és zokogtam, sosem hallottam, hogy ekkorka gyermek túlélheti. Akkora volt mint egy kesztyű, tele mindenféle géppel és csövekkel – mutatta meg az apró babáról készített első fotókat az édesanya, aki végül összesen száztíz napot töltött a koraszülött osztályon. 

– Ahogy szokták mondani, igazi hullámvasút, tényleg az. Végig bent laktam a kórházban. Havonta egyszer mentem haza, közben apa feladata volt az otthon lévő három gyermekünk. És ő tartotta bennem a lelket is – folytatta Adrienn. A kis Szofinak nagyon sok, a fejletlenségéből eredő problémával kellett megküzdenie már élete első heteiben is. 

– A negyedik napon kiderült, hogy két oldali súlyos agyvérzést kapott. Ideghártya károsodása volt mindkét szemén, fejletlen tüdeje miatt krónikus tüdőbetegsége lett és a szívén a két kamra közt lyuk volt. Három vérmérgezést is átvészelt és hatszor kapott vért. Sosem hallottam azelőtt például a „vérlovagokról”, akik száguldva hozták Szofinak a jó vért. Ganzler doktornő elejétől fogva mindent elmondott, elmagyarázott. Azt mondta, akár jó, akár rossz történik, mindig őszintén közli majd. Ez az időszak néha bevallom, nehéz volt, de mégis nyugtató. Az osztályon dolgozó nővérek mellett a pszichológus és a védőnő is támogatott, segített minket – tette hozzá az édesanya, aki elárulta, hogy a koraszülött osztályon töltött idő rengeteg jó embert adott neki.

– Sorstársakat akik barátok lettek, orvosokat és nővéreket akik az új családunkká váltak. Új barátokra tettem szert még a büféből és a fodrászatból is. Mentálisan nagyon megterhelő időszak volt ez. De minden perce megérte. Szofi nagyon boldog, kiegyensúlyozott kislánnyá cseperedett, aki a küzdelmes kezdetek ellenére meggyógyította a szemecskéit, a szívét és minden tévhit ellenére borzasztó okos két éves lett – mondta büszkén az édesanya, akinek boldog pillanatok is jutottak ezekben a nehéz hónapokban.

– A legszebb emlékem a hazamenetel napja volt. Amikor hoztuk ki Szofit az osztályról, a nővérek és az orvosok sorban álltak a folyosón, egészen a nagy lila ajtóig és tapsoltak. Olyan volt, mintha egy filmben lennénk. Kimondhatatlanul hálásak vagyunk mindannyijuknak – hálálkodott Adrienn.