Félévszázados osztálytalálkozó

Már jó pár esztendeje évente szerepel az esemény a naptárukban. A legutóbbi együttlét a félévszázados jubileuma volt annak, hogy sikeres írásbeli, szóbeli és gyakorlati érettségi után átvették az oklevelet. Az osztályfőnökükkel együtt negyvenegy tagú közösségből nyitányként huszonegyen ölelték meg egymást. Nyolcan már csak a felhők magasságából láthatták őket. Az érkezők döntő többsége vármegyénkből, Tatabányáról, Esztergomból, Nyergesújfaluról, Tatáról, Dorogról és Leányvárról autózott, sétált a kiválasztott asztalos bázisra, illetve volt köztük fővárosi, kecskeméti, szolnoki és pásztói korábbi osztálytárs is. A szinte kötelező kürt jelentő feleségek, férjek, gyerekek, unokák körrel indult a beszélgetés az ebéd utáni második koccintás után. A folytatásban azok lettek a főszereplők az egykori osztálytársak közül, akik elvileg ott lehettek volna a találkozón, de nem mentek el. A korábbi évekhez viszonyítottan sok okos dolog is elhangzott. Ez talán annak is köszönhető volt, hogy sokan érkeztek autóval. És azzal is tervezték a hazaindulást, így aztán igazi nagy koccintásokról szó sem volt.

A gondolatait velem megosztó öreg cimborám szerint nagy ereszd el a hajamat nem lesz holnap déltől sem. Megmutatta az osztály zárt facebook oldalát. Sok olvasnivaló nem látható. Egy másik korosztály.