Manőverek

Több mint tíz évvel ezelőtt szereztem jogosultságot arra, hogy volán mögé üljek és kimerészkedjek az utakra. Jól emlékszem, alig  lehetett letörölni a széles vigyort az arcomról. Gondoltam, minden hivatalos irat átvétele és a vizsgák okozta drukk után végre szusszanhatok egy nagyot. Végre elkönyvelhettem, hogy a főiskolai ösztöndíjból ezután már másra is futja. Hetekig parkolt a garázsban az a nagybetűs autó, amit elsőként vezethettem az oktatójárművön kívül.

Kettes golf volt. Minden előnyével és hátrányával együtt. A kis szürkeség nem feltétlenül a kényelméről volt híres. Semmi szervó nem volt benne, ami az Esztergom és Tatabánya közti kanyarokban igencsak próbára tette a türelmem. A tizenéves matuzsálem, az utak koronázatlan királya kellett hozzá, hogy megtanuljam a leckét. És minden út során kaptam az ívet, miért ne szeressek vezetni. Remek példája volt annak, amit úgy hívnak, a motiváció hiánya.

Egyfajta gazdasági lendületed ad a kormánytervezet. Ugyan nem egy jobb autót ígérnek, hanem lehetőséget, hogy tizenévesen ne kelljen minden saját, vagy a szülők által félretett tartalékot felélni, ha jogosítványt szeretne valaki. Bárkiből elképesztő fiatalon válhatna jó sofőr, és ezáltal javulna a közlekedési morál is. Ez egy álom. A valóság más. Sok a baleset és még több az ingerült sofőr, akik hírből sem ismerik az elsőbbségadás, vagy a telizöld fogalmát. Szükség lenne ismétlő tanfolyamra is, ugyancsak állami támogatással. Hogy minden manőver a helyén legyen.