A citromos a puhányoké, a mangós, mint a szappan - nemzetközi sörnapon teszteltünk

– Citromos sört csak a puhányok isznak! – szúrt oda nekem egy barátom tizenhat évvel ezelőtt, amint pattintottam egy Radlert a Börzsönyben, a Magas-Taxon található turistaháznál. Az italt a fűbe leheveredve kortyolgattam el, ami akkor kifejezetten jól esett, azóta viszont sokat változott az ízlésem. Büszke voltam arra, hogy egyszer az egyik budapesti áruházban hozzájuthattam az orosz piac egyik meghatározó sörgyárának egyik termékéhez, ami végül beleillett a „futottak még” kategóriába. A cirill feliratos üveget megtartottam, porfogóként tökéletesen végzi a dolgát a könyvespolcon.

A minap "ünnepeltük" a nemzetközi sör napját, eme jeles alkalomból igyekeztem alaposabban megismerkedni néhány ismertebb gyár, valamint kisebb sörfőzdék termékeivel is. Így került a kosárba apátsági finomság, sőt, meggyes és mangó-maracujás változat is, otthon pedig következett a kóstolgatás.

A szlovákiai Aranyosmarótról két dolgot tudok: az egyik, hogy a városnak első osztályú futballcsapata van, a másik pedig – és jelen esetben ez a fontosabb –, hogy ott gyártják az Arany Fácán nevű sört. A párkányi strandon egyenesen bűn, ha mást választunk, ráadásul aki nem szeretne alkoholt bevinni a szervezetébe, az kóstolhat számos gyümölcsös, nulla százalékos fajtát is. A dinnyés abszolút nyerő lehet a hőségben, már csak a fekete magok hiányoznak a torkunkból, néha stílszerűen kicsiket köpködünk, olyannyira átveri az ízlelőbimbókat a folyékony kenyér.

A mangó mindig csalódással ér fel, a kicsik és nagyok is próbálkoznak vele, bár inkább hagynák a gyümölcsöket a zöldségesek polcain. Ha „szappant szeretnénk inni”, akkor nem kell bemennünk a fürdőszobába és pépesre lapítanunk, majd egy pohár vízzel lehörpinteni a maszlagot. Elég, ha leemelünk a boltok polcairól egy mangós sört és elfogyasztjuk. Na jó, inkább senki se tegye.

A belga típusú szűretlen meggyes sör ellenben rendben van, az egyik manufaktúra terméke a szép kórházi emlékeket is eszünkbe juttathatja. A nagymamára várva biztosan sokan felkeresték a folyosók rejtett zugaiban álló automatákat, amelyekből anno nyolcvan-kilencven forintért vehettünk jéghideg meggy italt. Egyébként a sörnél sem mindegy a sorrend, ám öt-hat fajta elfogyasztása után már csak legyintünk, kényelmesen hátradőlünk és az esetek többségében az esti mérkőzés első félidejében már lelkesen horkolunk.