Nyári zsongással várták a hőségben a komáromi családokat

Tonomár István szervező elmondta, korábban is szerveztek már hasonló programot. Idén is összefűzték a délutáni programot az esti musical-előadással, a Magyarock Dalszínház ugyanis Jókai Mór alkotását, A nagyenyedi két fűzfát álmodta színpadra.

A történet Jókai elbeszélésének a 21. századi zenés adaptációja, amely a mai korba illesztve meséli el a nagyenyedi fiatalok történetét. Egy erdélyi kirándulás alkalmával jut el egy osztály Nagyenyedre, ahol a diákok a tanáruk elbeszélése alapján ismerik meg a hős fiatalokat, illetve ébrednek rá a múlt ismeretének fontosságára. 

Bár az időjárás igencsak forró volt ezen a napon, mégis sokan jöttek el az erődbe. A gyerekek rengeteg játékot kipróbálhattak. Volt, aki a mászófalon ügyeskedett, mások bungee jumpingoztak, de sokakat vonzott a mini-vízibicikli is. Lehetett emellett foci tekézni, foci dartsozni, vagy éppen kisvonatra is pattanhattak a gyerekek. 

Hűsítő filmélményt is kínáltak a vendégeknek. A Dunai-bástya egyik termében A tolonc című, 1914-ben készült magyar filmet vetítették. Az ártatlanul lopással vádolt, kitoloncolt és bánatában öngyilkosságra készülő cselédlány történetét a később világhírűvé vált Kertész Mihály filmszerűen, dekoratív külső helyszínek, párhuzamos montázs alkalmazásával jelenítette meg. Ez az egyetlen fennmaradt film, amiben Jászai Mari szerepel. 

Emellett egy másik filmklasszikust, az 1918-as Korda Sándor-féle Az aranyember című filmet is meg lehetett tekinteni. Olyan színészlegendák elevenednek meg a vásznon, mint Beregi Oszkár, Rajnay Gábor, Lenkeffy Ica, Makay Margit, Berky Lili és Horváth Jenő. Ezek az alkotások az első magyar némafilmek is egyben. A választás azért esett Az aranyemberre, hiszen ez is Jókai regénye alapján készült, ahogy az esti előadás is. 

A zene kedvelőinek is kedveztek: késő délután a Barakoo afrikai dobkör tagjai érkeztek meg az erődben, vérpezsdítő gyorstalpalóra várva az ütőhangszer és a ritmus szerelmeseit. Az élménydobolás minden korosztályt vonzott, és zenei előképzettségre sem volt szükség ahhoz, hogy az egyszerűbb ritmusokat elsajátítsák a résztvevők. Voltak akik könnyebben, voltak akik nehezebben tanultak, de egy dolog közös volt: a jó hangulat.