Tűzifát és élelmiszercsomagokat kaptak a rászorulók Mésztelepen és a 6-os telepen (fotók)

Még a múlt év végén számoltunk be arról, hogy harminchárom, mélyszegénységben élő rászorulóknak segített három hölgy – Honosiné Máhr Ágnes, Gelbmann Csenge és dr. Tálosné Rozsinszki Rita –, valamint még sokan mások, akik csatlakoztak a gyűjtéshez. Az idén éppen nőnapra esett, amikor újabb három nehéz sorsú család kapott segítséget. A decemberi jótékonysági akcióhoz hasonlóan a méteres hosszba darabolt tűzifát a Vérteserdő Zrt. ajánlotta fel. A kiszállítást és a pakolást a dadi Gombos Földgép Kft. végezte. Az élelmiszercsomagok megvásárlásához hozzájárult Balázs Ibolya, valamint a VOSZ megyei szervezete, a Ho-Máhr Trans Kft. és a Gelbmann Kft. 

Az első helyszín Mésztelepen az Iskola utca volt. A siralmas állapotban lévő egyszobás házban Setét Zsolt él feleségével és 8 éves gyerekükkel, immár tíz éve. – Szerencsére nem messze innen, a Gyár utcában kaptunk egy kétszobás lakást, ennél lényegesen jobb állapotban van. Úgy tudom, a kiköltözésünk után, tehát napokon belül, ezt le is bontják majd. Nagyon örülök az ajándékoknak, és bízom benne, hogy máskor is eszébe jutunk a jó szándékú embereknek.

Innen a Gábor Áron utcába vezetett az utunk. Ott Setét Mónika, Zsolt testvére fogadott minket. – A legjobbkor érkezett a tűzifa, eddig szénnel fűtöttünk, de nagyon drága, így legalább ez a probléma megoldódott – mondta mosolyogva. – Azért sajnos maradt még elég gond. A párom gyárban dolgozik, én családi pótlékot kapok, illetve alkalmi munkákat vállalok. Ebből kell valahogy megélnünk: van egy hatéves, egy nyolcéves és egy tizennyolc éves gyerekünk, és most itt van nálunk a másfél éves unokánk is. Minden nap azon kell gondolkodnunk, hogyan jussunk hozzá a legszükségesebb dolgokhoz, így bármikor jól jön a segítség.

A 6-os telepen Kiss Zsoltné várt minket meghatottan. Rá egyértelműen igaz, hogy halmozottan hátrányos helyzetű.
– A címeket a  Tatabányai Járási Egyesített Szociális Intézmények Család- és Gyermekjóléti Központ bocsájtotta rendelkezésünkre, az ott dolgozók régóta ismerik a környéken élők gondjait – mondta a főszervező, Ágnes. – A most tapasztaltak alapján is úgy gondoljuk, folytatni kell a segítségnyújtást. Remélem, ahogyan eddig is, sok magánember és cég támogatja majd azokat, akik nagyon-nagyon rászorulnak.