Izgalmas történeteket hallottak a búvárfotóstól Komáromban

A fotós előadása kezdetén elmondta, 1997-ben kezdett búvárkodni, 2000 óta foglalkozik vízalatti fotózással. Kulisszatitkokat is elárult, például azt, a víz alatt minimum két vakuval kell fotózni, hiszen teljesen mások a viszonyok, mint a szárazföldön. A víz alatt nem fény mennyiségével van probléma, hanem a minőségével, ugyanis a víz megszűri a fényt, és eltűnnek a színek. Ezért van szükség a vakura, hogy a színeket visszacsempésszék. Ahhoz, hogy a fotók jók legyenek, közelről, nagy látószögű objektívvel kell fényképeket készíteni.

Hangsúlyozta, minden búvárfotós álma, hogy cápával találkozzon, őt egy alkalommal három cápa is körbevette. Mivel az áramlás nagy volt, egyre beljebb sodródott a nyílt vízre, a cápák pedig szívesen megkóstolták volna a búvárt. A kaland végül is sikerrel zárult, a vízfelszínre érve leadta a segélykérő kézjeleket, társai pedig kimentették. Szudánban ugyancsak „összefutott” cápákkal.

Arra is kitért, sok vízalatti élőlény azért olyan színes, mert mérgezőek. Ilyen az oroszlánhal is, amelyeknek a hátúszó tüskéi veszélyesek, ha valaki véletlenül megérinti az állatot. Beszélt a bohóchalak és a tengeri rózsák titokzatos kapcsolatáról is, amelyet még a tengerbiológusok sem fejtettek meg teljesen, nincs egyetértés abban, miért nem csípi meg a tengeri rózsa a benne tartózkodó bohóchalat.

A tárlat a Vörös-tenger élővilágát mutatja be, itt készítette Előd László a legtöbb fotóját, elsősorban az egyiptomi részen, de sokat jár az Adriára is.