Vándorbot a kézben: több a letelepedő, mint a távozó Komárom-Esztergomban

Viszonylag kevesen ragadnak vándorbotot határainkon belül megyénkben, hogy máshol találják meg (jó) szerencséjüket, ám fordítva annál erőteljesebben van jelen mindez.

Várvizi Tamás

Forrás: Shutterstock

A korábbi évek belföldi vándorlásait főként a munkavállalási lehetőségek, valamint a főváros és az agglomerációja közötti költözések alakították. Emellett már néhány éve jellemző a szuburbanizációs folyamat is, amit a pandémia megjelenése tovább erősített, vagyis mind gyakoribbá vált a Budapestről és a városokból történő elvándorlás, ezzel egy időben pedig emelkedett a községekbe települők száma – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal Tér-kép 2021 című kiadványából.

2020-ban a Covid–19-járvány okozta változásokkal felértékelődött a vidéki élet, ezzel párhuzamosan nőtt a fővárosból történő kiköltözések száma is. A vándorlások pozitív egyenlegét a tópartok, üdülőhelyek esetében főleg az ideiglenesen bevándorlók száma növelte, azonban a legnagyobb népességveszteséget elszenvedő járások esetében a lakóhelyüket véglegesen elhagyók aránya volt jelentős. 2021-ben továbbra is az intenzív vidékre elvándorlás hatása érvényesült, de részben folytatódtak a pandémiás időszakot jellemző jelenségek is. Az északkeleti járásokból elvándorlók jelentős hányada Győr térségébe és környékére ment.

A már enyhébb járványügyi korlátozásokkal összefüggésben 2021-ben az állandó jelleggel vándorlók száma az egy évvel korábbihoz képest több mint 40 ezer fővel emelkedett. Budapesten az állandólakóhely-változtatások 2004 óta először ismét több mint 10 ezer fős veszteséget okoztak, és a keleti országrész több járásából is jelentős elvándorlás történt.

Amennyiben Komárom-Esztergom vármegye ezer lakosra jutó vándorlási egyenlegét vizsgáljuk 2017-2019 átlagában, érdekes fejleményekre bukkanhatunk. A hat járásból ötben pozitív a szaldó, vagyis többen telepednek le megyénkben, mint amennyien elhagyják azt. A legerőteljesebben a Tatai járásban érzékelhető mindez, 4–13,8 ezrelék között van, ami a második legmagasabb kategória.

A Kisbéri, a Tatabányai, a Komáromi és az Esztergomi járás „szűken” pozitív, (0,1–3,9 ezrelék), a sorból csak az oroszlányi járás lóg ki, a maga 0–-8,5 ezrelékével. 2020-ban 3-3 volt a pozitív és a negatív szaldójú vármegyék aránya (negatív: Oroszlányi, Komáromi, Tatabányai járás, pozitív: Tatai, Kisbéri, Esztergomi). 2021-re pedig ez annyiban módosult, hogy a Komáromi járás is pozitívra váltott.

Korosztályonkénti eltérések

A kiadvány vizsgálta a vándorlási hajlandóságot a fiatalok (15–24 évesek), a 25–64 évesek és a 65 év felettiek esetében is, 2017–2021 átlagában. Megyénk az oroszlányi és a komáromi járást leszámítva pozitív értékkel bír, több fiatal telepedik le, mint ahányan vándorbotot fognak. A 25–64 éves korosztálynál már csak az Oroszlányi járásnak negatív a szaldója, a 65 év felettiek esetében pedig az oroszlányin kívül a Komáromi járásnak van negatív mutatója.

Érdekesség, hogy a Kisbéri a legpozitívabb járások közé tartozik el- és bevándorlási egyenleg tekintetében. A tanulmány megjegyzi: a 65 éves és annál idősebbek belföldi vándorlása kevésbé fókuszált. Esetükben a lakóhely-változtatásokat inkább a megváltozott lakásigények, a nyugdíjba vonulással kapcsolatos változások indítják el.