Luca-nap van: takarítani ma tilos, de gombóc legyen a vacsora!

Luca napján egykor számos szokás volt divatban, sokuk azt a célt szolgálta, hogy segítségével meg lehessen jövendölni a következő évi termést vagy időjárást ilyen volt például a Luca-búza-keltetés. A meteorológusok korában ennél megbízhatóbb módszerek állnak rendelkezésünkre, de sok olyan Luca-napi babona létezik, amelyek még ma is viccesek, és jó lehetőséget adnak a közös játékra. Az origo.hu segítségével megmutatjuk milyen babonákat eleveníthetünk fel a családban december 13-án.

Régen szigorúan vették, hogy az asszonyok, lányok Luca neve napján ne dolgozzanak - ez tűnik az összes régi Luca-babona közül ma is legvonzóbbnak, főleg a karácsony előtti fárasztó sürgés-forgásban. A népszokás arra vezethető vissza, hogy a vértanúhalált halt szicíliai szűz, Szent Lucia vallásos tisztelete helyett a magyar néphagyományban december 13-hoz inkább egy csúnya és öreg boszorkány képzete kapcsolódik, aki elől eldugták a háztartás összes seprűjét ezen a napon, nehogy lába alá kapja és elröpüljön rajta.

Fokhagymakoszorút és -füzért is ezért készítettek ajtóba, ablakba, mivel a fokhagyma régóta arról ismeretes, hogy elűzi az ártó szellemeket. A nők is valószínűleg azért nem dolgozhattak Luca-napon, mert az ilyenkor szabadon kóborló boszorkányoknak alkalmuk nyílt volna bosszantásból elrontani munkájukat: kóccá változtatni a lent, megszúrni orsóval az ujjakat. Ha pihennek a nők, nem történik baj.

Talán a legismertebb párválasztó népszokás a Luca-cédulák készítése: Luca-nap estéjén az eladó lányok tizenkét egyforma cédulára felírtak egy-egy férfinevet, majd galacsinba hajtogatták a papírdarabkákat, és a párnájuk alá rakták. A hiedelem szerint amelyiket másnap reggel kihúzzák a vánkos alól, az lesz a férjük neve később. Ez a szokás úgy is élt, hogy mindennap egy nevet a tűzbe hajítottak a lányok, és így a karácsonyra megmaradt egy szem papír mondta meg a jövendőbeli nevét.

A legviccesebb azonban a gombócos babona, amely a cédulás népszokás főzőcskézős változata. Itt a tizenkét cédulát gombócokba kell gyúrni, és amelyik gombóc a kifőzéskor először feljön, annak a cédulájának lehet majd hinni. Ezt a népszokást mi is nyugodtan kipróbálhatjuk otthon: ha a család hajadonjai nem biztos is, hogy kiderítik, ki lesz a választottjuk, de legalább a gombócokból be lehet lakni. Ha kipróbálnád a mókás, ám de mégis laktató népszokást, egy jó recept alapján készítsd el.

Szintén házasságjósoló népszokás volt, hogy Luca napján a lányok meggyfaágat vágtak, vízbe tették, és ha kizöldült karácsonyig, a lány a következő évben férjhez ment. A Luca-búza vetésének szokása viszont már a jövő évi terméshez kapcsolódott: egy cserépbe búzát vetettek, és ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor jó évre lehetett számítani. A cserepet sok helyen a karácsonyfa alá tették. Ezeket a szokásokat átfordíthatjuk egy kicsit modernebb formába: ültessünk cserépbe gyorsan csírázó magokat például ánizs, petrezselyem, mustármag, zsálya, de a búza is szép, selymes zölddé növekszik, sőt ültethetünk fűszernövényeket is, így szapora és látványos fejlődésük összekapcsolódik az ünnepre való várakozással.

A legnevezetesebb népszokás a Luca-szék faragása. Ma már butaságnak tűnik az a hiedelem, hogy a december 13-án elkezdett és pontosan 24-én éjfélre befejezett székre állva bárki is megláthatja a boszorkányokat, akiknek e mágikus ülőalkalmatosságról nézve látszana a szarvuk. Az a rituálé azonban, amely szerint a karácsony előtti időszakban ezt a széket farigcsálgatták, ma is megszépítheti az adventi időszakot. Minden nap csak egy picit szabad barkácsolni, de pont karácsonyra kell elkészülnie az alkotásnak - akármi legyen is az: fából eszkábált tárgy például dobozka, mint eredetileg, vagy akár ajándékba szánt fonott dísz, festett üveg, családi fotóalbum, kollázs az úti emlékekből, faragott karácsonyfadísz.