Munka az ingyen buszért, ping-pong az osztályban - ilyen volt a diákélet az esztergomi Bottyánban

A Bottyán János Gép- és Műszeripari Technikum ötven évvel ezelőtti, utoljára ilyen nevű intézmény végzős osztálya egyikeként, a IV. c. az elmúlt évtizedben már minden esztendőben találkozik. Sikeres elméleti, gyakorlati érettségijüket követően, ebben a csapatban negyvenen vehették át 1972-ben műszeripari technikus oklevelüket.

A Csülök csárdában tartott, bazilika környéki hajnali sétával színesített bankett után indultak haza. Mindenkivel sok minden történt az azóta eltelt fél évszázad alatt. Nyolcan már csak az égi világban tudnak erről mesélni.

Természetesen a jubileumi találkozó helyszíne is Esztergom volt. Új fordulatként ezúttal hétköznap köszöntötték egymást. Az immár bőven nyugdíjas korosztálynak elvileg ez nem okozhatott nagy gondot, de a későbbi beszélgetések során kiderült, sokan a mai napig dolgoznak még különféle feladatokat elvállalva. Ahogy többen fogalmaztak, a fiatalabb kori életérzések egy kis részét is visszaidézve.

Nem csak a hétköznap volt újdonság a hagyományos találkozások sorában, ezúttal egy kiállítás megnyitóján üdvözölték először egymást a korábbi osztálytársak. A Tár-lak Szalonban osztályfőnökük, Simon Tibor nyitotta meg nagyon rutinosan, alaposan felkészülve, korábbi esztergomi osztálytársuk, a sokak által édászos jelzővel ismert Mitter Lajos festményeiből rendezett, izgalmas kiállítást. Ez volt az első ilyen jelentős megmutatkozása.

A kiállítás megnyitóját követően, az osztály huszonegy korábbi, immár vagy még mindig esztergomi, nyergesújfalui, tatabányai, budapesti, dorogi, szolnoki, pásztói, leányvári, tatai, komáromi, kecskeméti diákja a Prímás-szigetre sietett át idei érettségi találkozójuk immár ülősebb megnyitására. A csapat kisebb része autót vezetett, utasaik régi osztálytársaik voltak.

A találkozó szervezője, a dorogi születésű, napjainkban Szolnokon élő Pozsonyi Kata kerékpáron tekert át az új bázisra. Az első maguk között elhangzó mondat szinte egészségügyi helyzetjelentés volt. Volt, aki kerekes székben érkezett bal térd alatt levágott lábbal, aktív kertészkedéséről ismert társuk keményen jobb kézben tartott bottal ügyeskedett, sokan keresték a lépcsők melletti kapaszkodókat.

Persze gyorsan előjött a közös vidám múlt. Például néhány hétfő hajnalonkénti közös munka egy esztergomi gyárban az esedékes osztálykirándulás ingyenes autóbuszáért, vízelvezető árok építőtáboros ásása Borsodivánkán, a nagy tiszai árvíz utáni helyreállítási munka Tivadarban, kéthetes városszépítő akció Zalaegerszegen.

Többen jelezték, hogy emlékeznek arra, hogy pár hétig a tanítási idő után sikerült a félrapakolt padok közé egy pingpongasztalt berakni az osztályba. A legjobban Simon Tibor osztályfőnök bűvölte a labdát, menőként ütött a ma már Földes Tibor is, aki akkor még Csucsu volt. A későbbi ipari munka során egymást segítő csapat ténykedéséről most nem írnék. Megígértem. Szakmai titok.