Különleges erő Majkon: sámándobok hangja szállt a kamalduli remeteségben

– Csak vegyél egy dobot és foglalj helyet köztünk, amelyik és ahol tetszik – szólít meg Lengyel-Mór Géza, hogy elűzze hezitálásomat. A rendezvény főszervezője tesz egy lépést oldalra, így jól látni, temérdek választék hever kecskeszőrön és irhabundán. Első blikkre szimpatikusnak tűnt egy alapjaiban foltos hangszer. De volt festett és színes-rajzos. A legkisebb talán 30 centiméteres átmérőjű lehetett, nagyobb társaik csaknem 50-esek. Gondoljuk, marhabőrből készülhettek...

Lóbőr és szarvasbőr a legkedveltebb

– A dobbőr nagyon fontos, hiszen a dob beavatásakor a sámán visszahívja a bőrt korábban viselő állat lelkét a dobba, hogy segítse utazásában – tudjuk meg a rendezvényen. És azt is, hogy éppen ezért a legközkedveltebb bőrök a lóbőr, illetve a szarvasbőr. Kecskebőrből is viszonylag sok dob készül. Vannak, akik vadkan-bőrt használnak a dobjukhoz, a vadkannak is sok mitológiai vonatkozása van. Más vadállatok, például ragadozó állatok bőrét nem nagyon szokták dobhoz használni, mert azt a szőrével együtt tartják értékes erőtárgynak, és úgy használják viseletnek, vagy a szertartások közben. Háziállatok bőrét ( például birka, marha, disznó, szamár) szintén nem nagyon szokták használni. A modern technológiának köszönhetően már teljesen műanyagból készült dobok is kaphatóak, melyek hangja nagyon szép.

Nemzedékről nemzedékre öröklődött

A felkészültebbek egy része csörgőkkel, vagy festéssel díszített hangszerrel érkezik a majki eseményre. Állítólag sok helyütt maga a sámán készítette el a dobot egy tapasztaltabb sámán vezetésével és nemzedékről nemzedékre öröklődött. A szellemvilág útmutatásai alapján kiválasztották a fát, amiből a káva készült, majd az állatot, melynek bőréből a hangszer ütőfelülete lett. A hagyományos sámándobon egy ütővel szoktak játszani, mely a férfi-minőséget képviseli, míg maga a dob a női minőséget hordozza. Kérdésünkre, miszerint hogyan  készíthető saját sámándob, választ is kapunk. A modern korban is megvan a lehetőség a sámándob személyre szabott elkészítéséhez. Például ha megkérünk egy sámánt arra, hogy az saját elképzeléseink alapján öltsön testet.

Havonta lesz örömdobolás a remeteségben

Több mint 15 ismert és kevésbé ismert ének szállt tova a kamalduli remeteségben, az Angolkertben. Mentőövként kinyomtatott és füzetbe fűzött dalszöveggel készültek a szervezők. Rajtam kívül 19-en kuporodtak le a szőrmékre és adták át magukat az önfeledt dobolásnak. Kisgyermekként is öröm lehetett hallani a végtelen dobpergést. Sőt, még egy izgága négylábúra is nagy hatással voltak az energiahullámok. Többen állítják, a hely különleges erejét használva még nagyobb spirituális hatással bírt az eltelt két óra. A remeteség látogatói, akik elsősorban nem a programra érkeztek, percekre megálltak és szemlélték a történéseket. A szervezők végszóként megosztották a jelenlévőkkel a jó hírt: ezentúl már minden hónapban lehet örömdobolni Majkon.

Útmutatás a szellemvilágtól - Információink szerint konkrét régészeti lelet ezidáig nem támasztja alá, hogy a Kárpát-medence sámánjai, a táltosok használtak-e dobot a révüléshez, vagy a samanizáláshoz. A magyar népmese-hagyományban gyakorta felbukkanó táltos paripát sokan azonosítják a sámán dobjával. A sámán “utazóeszköze”, ha úgy tetszik, hátasállata a dob, melyet a szertűz fölé tartva parázzsal megetet, így éleszti, vagy ha kell, akkor vízzel megitatja (ha éppen túl feszes a bőr). Az Eurázsiában fennmaradt, ma is élő sámánkultúrák közül nagyon sok helyen használnak dobot, amin vagy maga a sámán, vagy a segédje játszik samanizálás közben. Egyes hagyományokban pszichoaktív növényeket is használnak a sámáni tudatállapot eléréséhez. A hangszerek között a különböző kultúrákban szerepeltek húros hangszerek, fúvós hangszerek, pengetős és ütős hangszerek. A ritmikus hang megváltoztatja az agyhullámainkat, és transzállapotot hoz létre, amikor is a sámánnak víziói támadnak, tudást, erőt, útmutatást kap a szellemvilágtól.