Megemlékeztek a felvidékiekről Tatán

Hetvenöt esztendeje már, hogy  1947. április 12-én elindultak Felvidékről az első vasúti szerelvények hazánk felé az úgynevezett „csehszlovák-magyar lakosságcsere” keretében, s megkezdődött a szlovákiai magyarok elűzetése szülőföldjükről. Tíz évvel ezelőtt, 2012. decemberében a magyar országgyűlés április 12-ét országgyűlési emléknappá nyilvánította, hogy méltó módon emlékezzen meg a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, hazánkba telepített magyarságról. 

– Minden esztendőben újra és újra felelevenítjük a kitelepítés eseményeit, ám mindezt nem lehet elégszer elmondanunk. A legfontosabb feladatunk az, hogy a gyermekeink is minden részletében megismerjék a múlt történéseit. A szomorú eseményekre való emlékezés olyasmit is teremt, amire jó szívvel gondolunk. Ilyen a Tata-Szőgyén testvérbarátság, melyet az elődeink okos, szeretetteljes döntésének köszönhetünk. 

Az iskoláink együttműködése, az örömteli cserkésztalálkozók, a közös programok s az a barátság, melyet folyamatosan ápolunk és fenntartunk, mind annak köszönhető, hogy valakik egykor egy katasztrofálisan rossz, gonosz döntést hoztak, mellyel elszakítottak minket egymástól, majd el is üldözték a honfitársainkat. Nem tudunk elégszer helyettük is bocsánatot kérni, nem tudunk elégszer megbocsátani, s nem tudunk eleget tanulni a történtekről – részletezte a szőgyéni emlékkereszt előtt Michl József.

A felvidéki magyarság 1947. tavaszán megkezdődött kitelepítése 1948. december 22-ig tartott. A lakosságcsere során, illetve az ezt megelőzően végrehajtott kitoloncolások következtében csaknem 90 ezer magyar volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. Szőgyénből 135 magyar családot telepítettek át Magyarországra, ezen családok jelentős része Tata környékére került, majd később közülük sokan költöztek Tatára, az újhegyi városrészbe – írja a tata.hu.

Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere is elmondta gondolatait a megemlékezésen: – Be kell látnunk, hogy az államhatárok, a politikai határok és a nemzet határai nem esnek egybe. Mi, felvidéki magyarok, Szlovákia területén élünk, magyarul beszélünk, magyar irodalmat olvasunk, magyar médiumokat figyelünk, kulturális értelemben együtt élünk Magyarországgal. Örülünk neki, hogy az anyaországban olyan politikát folytatnak, amely erősíti ezt a kulturális egységet, s nagy öröm az is, hogy egyre több híd, kompjárat és gyorsforgalmi út köti össze Felvidéket.

Bemutatták a történelmi szakmunkát A megemlékezésen dr. Farkas Zsolt, szőgyéni esperes-plébános mondott imát a kitelepítettek emlékkeresztjénél. Ezután a városházán bemutatták Klemen Terézia és Oláh Kálmán „Kitaszítottak” című könyvét. A kiadvány a felvidéki magyarság megpróbáltatásairól szól. A szerzők, akiket közös tanári múltjuk is összeköt elmondták, a könyv elkészítésének hátterében személyes, családi érintettség is van. Az írók arra törekedtek, hogy a könyv a történészektől kezdve az érintetteken át egészen az eseményeket nem ismerő olvasóig mindenki számára érthető legyen.