Az oroszlántámadást is megúszta a természetfotós és -filmes bokodi vadász (fotók, videók)

– Kilencévesen a magaslesen aludtam, hogy őzeket tudjak fotózni - mesélte Halmi Péter Pál, aki abban az időben egy Zenit fényképezőgéppel és 300-as teleobjektívvel járta az erdőt. Ezután szüleinek sem volt kérdés fiuk természet iránti rajongása, amit csak nyomatékosítottak a következő évek. És a vadászkalap, amit reggelente előbb vett fel mint az iskolatáskát. A mára nemzetközi népszerűségnek örvendő bokodi vadász és filmes hálás azért, hogy gyerekfejjel került a vadászcsizma mellé. 

– Sokat köszönhetek az oroszlányi Jánik Károlynak. Többek között az első vaddisznómat is – említette Halmi Péter Pál, aki 19 évesen szerezte élete első meghatározó vadászati élményét. Az elméleti és gyakorlati tanítás után sikerült elsajátítani olyan alapfogalmakat, mint a kitartás és az alázat. A természet és a vadászat felé.

Grammok helyett élményben mérhető az érték

- A vadászat lényege nem a lövésben van. Az csak egy másodperc, amíg a puskacső száját elhagyja a lövedék. A vadászat az a sok-sok óra amit kint töltünk az erdőn - jelenti ki Halmi Péter Pál, akinél a legnagyobb teljesítmény nem kilogrammokban, centiméterekben vagy éppen az érem csillogásában mérhető, hanem a vadászati élményben. Több száz trófeája közül, a csehországi szikaszarvasé a legemlékezetesebb. - Három napon át, szakadó esőben, ködben mentem a vad után. Ennyit még nem szenvedtem bikáért. Az utolsó utáni percben, indulás előtt sikerült terítékre hozni. Az autótól 100 méterre voltunk, amikor észrevettem. Diana, a vadászat istenasszonya pedig kegyes volt hozzám.

Nyitott szemmel Egy igazán jó természetfotós azonnal észreveszi a témát. Legyen az egy harmatcsepp a fűszálon, Halmi Péter Pál biztosan nem sétál el mellette. Jóllehet, a makrofotózás egy szegmens a sok közül, mégsem lehet említés nélkül hagyni. A nagyvad fotózás azonban örök szerelem. Kiváló bizonyíték erre a számos, szerte az országban megnyílt fotókiállítás, amelyek között voltak vadászsorozatok is, például a szirti sasról. Filmjei pedig a fenntartható vadászatot mutatják be.

– A vadgazdálkodás nemcsak az etetésről szól. Itatókat, dagonyákat hozunk létre. Különböző vadgazdálkodási létesítményeket "építünk", apróvadas területeken például fácánetetőket. Szükség esetén mezőgazdasági növényeket ültetünk, például lucernát vagy kukoricát, hogy megfelelő minőségű takarmányhoz jusson a vad - hangsúlyozta a szakember, aki a fiatal generációnak azt tanítja, óvja és védje a vadat, legyen tudatos vadgazda.

– Észre lehet venni, ha jellemében vagy küllemében kilóg az adott példány a többi közül. Például eltérő a mozgása, vagy borzas a szőre, esetleg sovány vagy lassabb a többinél – mondja Halmi Péter Pál, akinek sok szép emléke van a Bokod-Oroszlány Vidéke Vadásztársaság területén eltöltött évekből. Jól tudja, nagy segítség a tapasztalat, ezért saját példákat hoz a felnövekvő generációnak.

Hópárduc nyomaira bukkant több ezer méteren

A vadász járt már több ázsiai és afrikai országban, de megfordult Angliában, Japánban és Kanadában is. Az élményekről film is készült. Egy helyszín, Kirgizisztán kiemelendő, érdekes vadászati körülményei miatt. 

– A magashegyi vadászat a legnehezebb, ám a legszebb terep. Vadászat és filmezés szempontjából is. Nekem ez a szakma csúcsa - meséli a vadászfilmes. Így gondolja még annak ellenére is, hogy napi 60-70 kilométeres lovaglással kellett számolnia körülbelül 4600 méter magasan, zord időjárási viszonyok közepette, mínusz 26 celsiusban.

Vadásztak markhorra (juhféle), ibexre (hegyi kecske), Marco Polo argalira (vadjuhok "királynője"), de farkasok és hópárducok is előfordulnak Tien-sanban. A három évvel ezelőtti élményekről két részes dokumentumfilm készült. - Volt, hogy megcsúszott a lovam és 40-50 méteren keresztül szánkázott kamerástól lefelé a meredek, jeges hegyoldalon. De sikerült elejteni az ibexet a kínai határtól nem messze - emlékezett vissza a felvételek készítője.

Afrika, villám, esőerdő és törött lencse

Kamerun is tartogatott meglepetéseket. Villám csapott az afrikai ország felé tartó repülőgépbe, ami zuhanni kezdett. Összetört a kamera lencséje, mert a sofőr száguldozott az agyagos, felázott esőerdei úton és kis híján szakadékba zuhantak. Mozambikban és Dél-Afrikában is éppen csak megúszta az oroszlántámadást. Minden fizikai próbatétel ellenére, legyen az 100 százalékos páratartalom vagy a reggeltől estig tartó esőerdei vadászat, életre szóló élményeket szerzett. 

Sajtómunkatárs A vadászsajtóban is jelentős lépéseket tett Halmi Péter Pál. Egyebek mellett a 24 Órában is jelentek meg írásai, a néhai Sztrapák Ferenc volt főszerkesztő idején. Publikált a Vadászlapban, 2001-től a Vadgazda Vadászmagazin főmunkatársa lett. Olyan szerkesztők között dolgozhatott, ahol kollégái a vadgazdálkodást tanító felsőoktatási intézmények professzorai voltak. A Magasles újság és a Nimród című lap is szívesen közölte írásait, fotóit. Utóbbiba a mai napig publikál.

A vadász szerencsésnek mondja magét, hogy a Hidvégi Vadásztrófea Alapítványnak dolgozhat és olyan emberek barátságát tudhatja magáénak, mint a nemzetközileg is elismert vadász, Hidvégi Béla, aki a legnagyobb vadászati díjak tulajdonosa. 

– A pandémia miatt legalább 10 nagy szafarim elmaradt, de Bélával több tervünk van az idei évre. Mindenképp szeretnénk eljutni Észak-Amerikába, a sarkkörön túlra, valamint  az észak-afrikai Szudánba és a közép-afrikai Csádba - zárta szavait a vadászfilmes, aki legutóbb itthon, a Mártában vadászott. Ez is maradandó emlék, mert Lizi, a három hónapos drótszőrű magyar vizsla sikeresen teljesítette élete első éles bevetését.