61 férfit hurcoltak el a településről Várgesztes „fekete napján”

– Történelmi felelősségünk emlékezni – fogalmazott Rising Károlyné polgármester a 2022-es év első várgesztesi eseményén. Dr. Kis József diakónus gondolatait követően a település első embere idézte fel a hetvenhét évvel ezelőtti borzalmakat, arra kérve a jelenlévőket, hogy a több évtizedes elhallgattatás és elhallgatás után a családokban meséljenek az eseményekről, adják tovább gyermekeiknek, unokáiknak. 

– Soha sem fogom elfelejteni, amit apósom mesélt, hogy milyen állapotok voltak a fűtetlen vagonokban, s ilyen körülmények között is miként tartottak össze a gesztesiek. A szállításuk alatt is elhunytak néhányan a hideg, az éhezés és a hastifusz miatt. Az érintettek egy része később meggyötörten és betegen érkezett haza. Voltak, akikre évekig vártak. Hiába. Sokan nem tértek vissza, s még a temetési helyük is ismeretlen – hangzottak a megrendítő mondatok a polgármestertől. 

Hartdégen Sándorné, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese az 1998-ban készült, Valahol a Duna mentén című filmben megszólaló két várgesztesi férfi visszaemlékezéseiből idézett: gyalog, hiányos ruházatban indultak útnak, Vértessomlón pihentek meg, majd a gyaloglás egészen Bajáig tartott, de addigra már ketten életüket vesztették.

Ott vagonba zsúfolták valamennyiüket, öt napig tartott az út megállás nélkül. Temesváron még rosszabb helyzet fogadta őket: kétszemélyes cellába zsúfoltak be huszonöt embert. Nem kaptak vizet, a pocsolyákból próbáltak inni, emiatt járvány tört ki. A betegeket visszaszállították Szegedre, a kórházban meztelenre vetkőztetve vártak a ruháikra. 

Hartdégen Sándorné férjének nagybátyja is átélte a borzalmakat, ő mondta el korábban, hogy a szeme láttára halt meg egy gesztesi férfi. A málenkij robot Várgesztesen több áldozatot követelt, mint a két világháború összesen. Az emlékezésen a kegyelet virágaival tisztelegtek a Hősi Emlékműnél, amely kőbe vésve hirdeti: Sírjuk távolban, emlékük szívünkben. 

Szerszámokkal - Az elhurcolt férfiak közül sokan már az utazás során életüket vesztették. Apákat és fiaikat is elvitték. A jelenlegi buszmegálló helyén terelték össze őket szerszámokkal és három napi hideg élelemmel. Volt olyan, aki nem itt lakott, ám a front miatt nem tudott hazamenni. Az akkori vidéki erdészt éppúgy, mint azt a férfit, aki nem a csoporttal éjszakázott, hanem rokonoknál. Reggel azonban visszament a gesztesiekhez, az orosz őr alig akarta visszaengedni. Két fiatal fővárosit is elhurcoltak, akiknek szüleik úgy gondolták, itt biztonságban lesznek. Csak az egyikük tért haza.