Boszorkányt és szerelmet is megláthatunk karácsonykor

Ahogy az évben sokszor, így adventkor is számos népszokás, néphagyomány van, amikről lehet nem is tudunk, hiszen manapság az emberek többsége már nem tartja azokat. Kutenics Péterné Szabó Krisztinát, aki a tatai Kenderkében szívta magába a néptánc, a népzene és a néphagyományok szeretetét, kérdeztük a fontosabb napokról és az azokhoz kötődő szokásokról.

Régen a házasság, a termény- és az állatállomány határozta meg az emberek életét, így ezek köré fonódik számos hagyományunk. Szokásainkban az ősi hagyományok és a keresztény kultúra szépen megférnek egymással. Az adventi időszakban az elcsendesedésé a főszerep, ilyenkor se lakodalom, se táncmulatság nem lehetett, így azonban felmerül a kérdés, hogy mivel tartották fenn a közösségi életet. Ilyenkor a nőknek a téli munkák a férfiaknak a betlehemezésre való felkészülés jelentette a közösségi eseményeket.

Az advent nem csak az elcsendesülésről, de a böjtről is szólt, akár heti három napot is szenteltek ennek, hogy megtisztulva készüljenek az ünnepre. Az őszi időszak kiemelkedő szerelemvarázsló napja Katalin nap, amihez számos különleges szokás fűződik.

Katalin-nap

A paraszti kultúrában központi szerepet foglalt el az asztal. Ismert az a szerelmi jóslás, mely szerint ha párnával a kezében háromszor megkerüli a lány az asztalt és közben elmondja a „párnám rázom, Katalint várom„ rigmust, akkor éjszaka megálmodja a jövendőbelijét. Ezen kívül talán jobban ismert szokás a gombócfőzés. A gombócokba neveket dugtak. A fortyogó vízben először felbukkanó gombóc rejti az igazi nevét. Más helyeken ágat is hajtattak ekkor. Orgona vagy gyümölcsfa ágat vízbe tettek, felcédulázták és amelyik karácsonyra kihajtott az volt a kiválasztott neve. 

Számos „varázslás” böjtöléshez kötődik. Böjtöltek például a legények egy teljes napig, hogy aztán egy női fésűt vagy hálóinget elcsenve, azt a párnájuk alá rejtve megálmodják a jövendőbelijüket.

András-nap 

Ezen a jeles napon szintén számos szerelmevarázslatot végeztek, amik közül talán a legviccesebb egyben a legmerészebb is. Ilyenkor a kíváncsi fiú, más helyeken a lány, kiáll a ganédombra, két fakanalat összever és amelyik irányból először hallatszik kutyaugatás, a falu azon feléről talál rá a szerelmére. András napján a merészebb lányok is lophattak férfi alsónadrágot vagy gatyamadzagot, amit szintén a párnájuk alá kellett rejteniük a kívánt cél eléréséhez. Ennél is extrémebb az, hogy ha éjfélkor meztelenül megkerüli a lány a házat, akkor reggel, a kútba pillantva a víztükörben megláthatja a nagy őt. Ezek olyan dolgok, amikhez mindig kellett valami csíny.

Voltak otthon, szigorúan egymagukban, titokban elvégzendő rítusok, de előfordult, hogy közös eseményeken, például a fonóban, fiúk-lányok együtt jósoltak. A gombócfőzés volt az egyik ilyen, a másik pedig az ólomöntés. llyenkor a forró ólmot, hideg vízbe öntve az rögtön megszilárdul és valamilyen alakot ölt amiből a jövendőbeli foglalkozásra következtettek.

A lányok innentől fogva figyelték, hogy az alma, amit megettek vajon 9 magot rejt-e. Ha igen, azokat eltették a párnájuk alá, hogy megjósolja a jövőt. Egyes vidékeken ekkor a zsuptetős házak ereszét rázták meg, az jósolta meg a jövőt, hogy mi hullott ki onnan. Ha búzaszem, akkor gazdag férjre számíthattak, ha rozs, akkor szegényre, ha pedig pondró, akkor a lány állapotos lesz.

Borbála-nap

Ez általánosságban női dologtiltó napnak számított. Ekkor, ha a nő varrt, bevarrta a tyúkok fenekét, ha söpört, elsöpörte a háztól a szerencsét. Ráadásul sok helyen ekkor még a női látogató is rosszat jelentett. Azonban ha az egyik oldalon valamit tiltanak, a másikon ajánlani szoktak. Ez a nap alkalmas volt például tollfosztásra vagy borfejtésre.

Miklós-nap 

Régen a Mikulás-járás nem a puttonyban hozott ajándékokról szólt első sorban, hanem arról, hogy a krampusz kíséretében vizsgáztatták a gyerekeket, tudnak-e imádkozni. A Mikulás nem a puttonyban hozta az ajándékokat, hanem a gyerekeket azzal fenyegették, hogy a krampusz a puttonyban viszi el, aki rosszul viselkedik. Volt, ahol a fonóban a lányokat ezen a napon tréfásan gyóntatták, van-e szeretőjük.

Luca-nap

A Luca-nap érdekes nap, hiszen egyrészt emlékeztek Szent Luciára, a fényhozóra, aki a hitéért vértanúhalált halt, bár az egyház nem fogadja el hivatalos szentként, legendabéli alaknak tartja. Másrészt a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebbike, tehát a legsötétebb. Ez pedig mindjárt okot ad arra, hogy boszorkánysággal és a gonosztól való félelemmel kössék össze az ünnepet. Luca alakja kettős, a jóság és a gonoszság, a fény és a sötétség küzdelméről szól a nap.

Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.

A Halloween-tök készítése manapság nagyon népszerű itthon, de régen is létezett az úgynevezett, hogy Luca-tök, ami tulajdonképpen ugyanazt a szerepet töltötte be. Luca napja volt a legsötétebb nap, így igyekeztek a gonoszt távol tartani mindenféle fénnyel. Ezért ugyanúgy szemet, szájat vágtak a tökön, gyertyát tettek bele és ijesztgették vele a gyerekeket.

Ezen a napon is megjelent a dologtiltás a nők számára. Ekkor az asszonyoknak többet kell ülniük, hogy a kotlósok is jobban üljenek. Ha már tyúkok, egyes helyeken ezen a napon jártak kotyolni a fiatalabb fiúk. Ez a tyúkok termékenység varázslása volt, amikor különféle varázsló rigmusokat mondtak el és cserébe valami kis ajándékot vártak. Ezen a napon búzaszemet is csíráztattak, hogy azzal jósolják meg a következő évi termést. Mivel Luca napja gonoszjáró nap is volt, így ilyenkor megpróbálták fokhagymával megvédeni az állataikat.

Amit mindenki ismer Luca-nap kapcsán, az ugye a Luca-szék, amin mindennap dolgozni kellett, hogy elkészüljön karácsonyig, és ráállva meglássák a boszorkányt. Ezeknek volt nehezített verziói, amikor különböző feltételek kötődtek a készítéshez, például bal kézzel kellett mindent csinálni. 

Luca napján is kötődtek különféle csínyek és házasságjóslások. A fiatal férfiak ilyenkor szétszedték valakinek a szekerét és a gazda házának tetején szerelték össze, vagy leakasztották a nehéz kapukat, aminek a visszatétele többember kemény munkája volt. Ezeket a fiatalok csinálhatták egyaránt bosszúból vagy udvarlásként. A lányok ettől a naptól fogva dobálták be az előre megírt céduláikat a tűzbe, amire fiú neveket írtak. Amelyik karácsony napjára megmarad, az lett a férjük neve.

Tamás napja 

December 21. számos vidéken a disznóvágós napja. Volt, ahol azt tartották, hogy az ekkor elrakott háj vagy vér gyógyító erővel bír.

Karácsony környéke

Ehhez az időszakhoz kötődik az ostyahordás, amikor a tanító küldött ostyát a családoknak, cserébe pedig terményeket kapott, ami a jövedelmének fontos része volt. Máshol a pásztorok ekkor hordtak vesszőt a gazdáknak, akik jelképesen megvesszőzték a pásztor lábát, hogy majd úgy ugorjanak a báránykák tavasszal, mint a pásztor. A klasszikus és jól ismert szentcsaládjárás is karácsony előtt volt, amikor 9 napon át felöltöznek és elmennek énekelni, köszönteni a családtagok a rokonokhoz. 

Karácsony 

Karácsonykor kántálni, családot köszönteni mentek, hívták ezt angyali vígasságnak is. Megvoltak a jellemző dalai ennek, például a Csordapásztorok, Mennyből jövök tihozzátok, Betlehem, Betlehem a te határidba... ez a szálláskeresés motívuma hangsúlyosan jelenik meg ebben a szokásban. Vértesszőlősön a családtagok emlékezete szerint a Mennyből az angyal-t énekelték a rokonságot járva. 

A betlehemezés is ekkor volt, ami hasonló a köszöntéshez, ám annak dramatikus változata. Ez a mai napig nagyon sok helyen megmaradt. Magát a jászolt elkészítik fából, és ott teszik tiszteletüket a pásztorok és köszöntik a kis Jézust. A legmókásabb szereplője a betlehemezésnek az mindig az öreg pásztor, aki félrehallja a dolgokat.

Érdekesség, hogy régen a karácsonyfa állítása nem volt jellemző, inkább csak egy ág feldíszítése és az asztal megterítése adta az ünnepi hangulatot. Ilyenkor különleges abroszt használtak, amit csak bizonyos napokon vettek elő, például vetés idején. Az asztalra terményeket tettek edényekbe, gabona, dió, méz és alma biztos minden házban előfordult a karácsonyi asztalon. Szénát, szalmát és gazdasági eszközöket raktak az asztal alá, hogy megszentelődjenek, hatékonyabbak legyenek. Minden olyat, ami az állatok számára ehető volt később felhasználtak: varázsló jelleggel odaadták nekik. Ilyenkor még a morzsákat is elrakták, mert mágikus erőt tulajdonítottak nekik! 

Ekkor az ételnek is nagy szerepe volt az asztalon, és jelentőséget tulajdonítottak mindennek. Például, ha a dió szép volt belülről, akkor egészséges lesz, aki megnyitotta, de ha fekete, akkor az betegségre, vagy akár halálra is utalhatott.

– A karácsonyi almára még én is emlékszem. A nagypapám mindig nagyon komolyan vette, hogy egy gyönyörűszép almát válasszon, és azt karácsonykor mindig annyi felé vágta ahányan voltunk. Ez az összetartást és a családtagok egészségének megtartását szimbolizálta – emlékezett vissza Krisztina.

Még ezen a napon is előfordultak házasságjóslások Ha a lány olyan gyertya fénynél öltözött fel a karácsonyi misére, ami korábban mennyasszonynak világított, akkor férjhez fog menni. A legmerészebb szokás talán az, amikor a szentelvíz tartójába magokat szórtak. Úgy tartották, minél többet és minél gyorsabban csempészett bele a lány, annál gyorsabban és többen érkeznek majd a kérők.

István-nap

Ez a legfőbb regölős nap, vagyis az ifjú párok összevarázslása. Ilyenkor felkeresték a lányos házakat, az ifjú párokat. A köszöntő éneket síppal, dobbal, csörgőkkel, köcsögdudával kísérték. Ebben vélik felfedezni a legősibb elemeket. A szövegekben megjelenik a csodaszarvas motívum is.

Az istvánozás jellegzetes névnapköszöntés volt, amikor az ünnepelteket énekkel, veriskével köszöntötték. De akadtak tréfás szokások is. Például ha az illető István nem kelt fel reggel időben, akkor az ágyához kötözték. Szabadon bocsátásának feltétele némi pálinka volt, amit a köszöntőknek ajánlott fel.

Aprószentek 

Az utolsó jeles nap az óévben, december 28-án van. Megemlékeznek a Krisztusért mártírhalált halt kisdedekről. Ezen a napon gyengéden megvesszőzték a gyerekeket, hogy egészségesek legyenek és így emlékezzenek a betlehemi kisdedek szenvedéseire.

Újév

Az újévet rendszerint hangos zajkeltéssel köszöntötték. A szokások célja, hogy biztosítsák az egészséget, szerencsét, a bő termést. Szilveszter éjjelén is tudakozódtak a jövendőbeliről, jósoltak a következő év időjárására is.

Vízkereszt

A karácsonyi ünnepkör zárónapja Vízkereszt, január 6-a. Megemlékeztek a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében való megkeresztelkedéséről. Ezen a napon vizet szenteltek, amelynek aztán gyógyító, gonoszűző erőt tulajdonítottak.