A vadászati világkiállításon is bemutatták a szákszendi Hartmann-trófeát

– Hétévesen kaptam nagyapámtól a legszebb karácsonyi ajándékomat. A papa jól ismert. Tudta, mennyire vonzó számomra a vadászat, és hogy milyen pontosan tudtam lőni, ha légpuska került a kezeim közé. Valahogy hittem is neki, meg nem is, hogy most jött el a nagy alkalom, amikor vadra lőhetek –mesélte a szendi születésű Hartmann Imre.

– Aztán egy vadászbarát segített a megvalósításban, akihez a kis Imre rendszeresen járt tanulni, lőszert készíteni és bejárni a környéket. Akkoriban 1954-et írtunk, december közepe volt, hideg és nagy hó – folytatta mondta az alpolgármester, aki szendi irodájában fogadott minket.

– Észrevettük, hogy lőtávon belül van egy nyúl, aki megbújt a hóban. A kísérőm az addig tanultakat súgta a fülembe: ha fordul, a mellső lába elé kell lőni. Ha elszalad, akkor a füle fölé kell célozni.

Aztán füttyentett egyet, a préda felugrott, én pedig lőttem.

– Szépen hömpölygött. Pontosan úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Én pedig örömömben táncra perdültem a havas határban. Pontosan úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva – nevetett fel házigazdánk, majd hozzátette, ezt az érzést sosem lehet elfelejteni.

Imre négyszer járt Afrikában. Első külföldi vadászútja Namíbiába vezetett, ahol elejtett egy varacskos disznót. Majd következett a gnú, a kecses antilop, a méltóságteljes nagy kudu, és kisebb ragadozók is terítékre kerültek, például gepárd. A kitömött, vagyis preparált nagymacska még ma is az iroda egyik éke. Szintúgy a jávorszarvas, aminek több mint 20 kilogrammos trófeája díszíti a falat.

Hartmann Imre ismert mezőgazdász komoly eredményekkel

A Hartmann Farm klasszikus családi vállalkozás, amelyben mindenki aktívan részt vesz. Jelenleg mintegy 600 hektáron folytatnak szántóföldi növénytermesztést, és emellett 250 hektáron nyújtanak mezőgazdasági szolgáltatást. Termesztett növényeik az őszi búza, a kukorica és a napraforgó. Hartmann Imre 2011-ben elnyerte a Megye Agrárvállalkozása címet, 2018-ban az Év Agráremberei között a Fenntartható Mezőgazdaság kategóriában az elsők között szerepelt. Tizenkét éve vesz részt a Magyar Kukorica Klub által szervezett terményversenyen, komoly eredményekkel büszkélkedhet. Hat éve kezdte lerakni a precíziós gazdálkodás alapjait. Mára az ehhez szükséges valamennyi technikai elemmel rendelkezik (GPS-technológia, hozamtérképezés, tőszámszabályozott vetés, differenciált műtárgya-kijuttatás). – Ez egy nagy lehetőség, amit a jövő útjának tekintek – mondta Hartmann Imre.

A gigantikus méretű példány a kelet-oroszországi félszigeten, Kamcsatkán került célkeresztbe, de minden egyes trófeának külön története van. Az izgalmas külföldi utak ellenére és egzotikus trófeák dacára mégis a hazai a legjobb.

Imre szerint nincs az itthoni vadászathoz fogható érzés, szíve csücske pedig a gímszarvas. Például sikerült terítékre hozni egy termetes bikát az idei szarvasbőgés kezdetén, ami zsigerelés utáni tömegével, 215 kilo­grammal, rekordnak számít. Hat kilogramm feletti szélesterpesztésű trófeája jelenleg bírálatra vár.

Mottója:

Ha vadászunk, akkor nincs korán kelés és későn fekvés. A vadnak a vadász a legjobb védelmezője. Több szempontból: télen etet, tilalmi időszakban óvja a szaporulatot. Mindig előre tervez, legalább húsz évre. Ez most sincs másként.

– Ilyen súlyhoz öten is kevésnek bizonyultunk. Alig bírtuk feltenni a terepjáróra a szarvast. A csapat olyan extázisban volt, hogy fénykép csak a lefőzött trófeáról készült. Szerencsére minden egyes pillanatot megőriztünk emlékezetünkben – büszkélkedik a szákszendi vadász, akinek trófeaterme más különlegességet is rejt.

Az egyik darab részt vett az októberi vadászati világkiállításon, ami korábban ezüst minősítést kapott a trófeabíráló bizottságtól.

Imre azon szerencsések egyike, aki részt vehetett élete második világkiállításán. Az említett vadat 2018 szeptemberében sikerült elejteni, és már a lövés pillanatában tudta, ez bizony nagy fogás lesz. A nagyvad több napja megfigyelés alatt volt a kukoricatáblában.

Ezenkívül láthatóak különféle elismerések, emléklapok, különleges afrikai vadak, illetve a környéken elejtett állatok és az azokról készült felvételek. Különleges formájú agancsok is sorakoznak, amelynek egykori tulajdonosai potenciális veszélyt jelentettek fajtársaikra, ezért lőtték ki őket. Imre kiemelte, a vadászatnak nem a vadak kiirtása a célja, hanem egy egészséges, szép állomány fenntartása.