Semmit sem tud félig csinálni Oroszlány örökmozgó díszpolgára

– Tíz éven keresztül vezette a város egyik legnagyobb civil szervezetét. Elégedett az Oroszlány Barátainak Köre életében megvalósult programokkal?

– Jó és erős csapatot örököltem meg Szikszainé Jutkától 2011 márciusában. Már akkoriban összetartó közösség volt nagyszerű programokkal. Közöttük voltak olyanok, amiket mi is folytattunk, ilyen az adventi programsorozat. Persze voltak további ötletek, amiket sikerült megvalósítani, amire az eltelt évek jó bizonyítékot jelentenek. Kiegészítettük a mézest sütő versenyt az adventi koszorúk versenyével, magas szintű nyitó-, zárógálákkal. Számos országos kezdeményezésből is kivettük a részünket. Évente megrendeztük az Oroszlányi Kulturális Örökség Napját, csatlakoztunk a Múzeumok Éjszakája programhoz, ami később Pajtafesztivállá nőtte ki magát. Visszatekintve, a téli ünnepkörhöz kapcsolódó Farsang Farka – hamvazószerda előtti – háromnapos rendezvényünkre lehetek a legbüszkébb, ami disznóvágást, asszonybált és télűző mulatságot jelentett sok közösség részvételével.

– Jó kapcsolatot sikerült teremteni a többi civil szervezettel?

– Az első perctől az volt az elképzelésem, hogy össze kell fognunk. Véleményem szerint akkor lehet sikeres egy civil szervet, ha képes másokkal, más közösségekkel együttműködni. Saját csoporton belül és a csoportok között is. Ma már Oroszlányban a világ legtermészetesebb dolga, hogy a civil szervezetek figyelnek egymásra és hagyják élni egymást. Onnan kezdődően, hogy nincs folyamatos programütközés.

– Mit jelent civilnek lenni?

– A civilek mindig a pillanatnyi valóságot képezik le, ezért érdemes rájuk odafigyelni. Kicsit innovátorszerepet kell játszaniuk. Például, ha a civil utálja, hogy kosz van a városban, akkor összerántja a csoportját, a barátait egy rendrakásra.

– Ugyan a baráti kör tiszteletbeli elnökké választotta, mégis kicsit lelassul az eddigi közösségi élete...

– Ez nem baj, de nincs szándékomban teljesen elvonulni. Reményeim szerint továbbra is vár a szlovák közösség, továbbra is tagja maradok a Nyugdíjas Értelmiségi Klubnak és más civil szerveződésnek. Tavaly baráti körben alapítottunk egy civil munkacsoportot, melynek legfontosabb feladata az egymásra való odafigyelés. Ott a kultúra vonalát erősítem a jövőben. Lassan húsz éve már, hogy énekelek az Oroszlányi Evangélikus Kórusban is.

– Remélem, jut idő a pihenésre...

– Semmit sem tudok félig csinálni, a pihenést sem! Bevallom, nagyon szeretek úgy igazán semmit sem csinálni, csak lenni, akár egyedül is, befelé figyelni. Persze az aktív pihenéssel sem állok hadilábon. Szeretek barátkozni, utazni, a táncot sem vetem meg. Az olvasás örök szerelem, és bizony a jó filmekkel is jóban vagyok. Imádom a virágokat. Az ablakpárkányom egyszerűen virágzik: kívül és belül is vannak cserepes növények, szeretek velük bíbelődni. A környezetemben élő növényeket is szívesen gondozom, ezért is fogadtam örökbe a lakásom előtt egy fácskát. Sőt, készülök egy parányi virágos-, gyógynövényes kertet is csinálni az ablakom elé. A főzést sem vetem meg, de csak, ha kedvem van. Kedvem pedig akkor van igazán erre, ha a család együtt van, vagy ha jönnek a barátok. A másik nagy-nagy szerelem a muzsika.

Mindenevő vagyok, a műfaj nem, csak a minőség számít. Nemrég voltam egy népzene-zenetáborban is, ahol tanultam egy kicsit citerázni – nagy élmény volt, már csak gyakorolni kell.

Ennek hírére, az egyik bokodi közösség tagjától kaptam egy ´80-as évekbeli tenorciterát, sajnos a hangolókulcsa még hiányzik, de majd lesz az is. Ma már megtehetem, hogy mindennek akkor állok neki, amikor kedvem tartja. A lényeg, hogy aminek nekiállok, azt rendesen csináljam. Úgy vélem, a nyugdíjas élet egyik fő ismérve a szabadság, csak merni kell élni vele.

– Sokan gratuláltak az augusztus 20-i elismeréshez?

– A ballagásom napján volt utoljára ennyi virágcsokor a lakásomban. Örömteli nekem ez a kitüntetés. Egyfajta visszacsatolás arról, hogy az eddig elvégzett munkám nem volt hiábavaló. Tiszta szívből köszönöm a felterjesztést és a megítélést is. Továbbá nem lehetek elég hálás a családomnak, akik stabil érzelmi hátteret biztosítottak, a különböző közösségek tagjainak a közös munkáért és a város összes lakójának az együttlétért. Nélkülük nem sikerült volna.

Elsősorban könyvtárosnak tartja magát

Novemberben lesz 73 éves Fátrai Erzsébet Márta, aki elsősorban könyvtárosnak tartja magát. Úgy fogalmaz, a világ egyetlen nyitott hely a számára – mint egy könyvtár, ahol nincs válogatott információ, a válogatás saját dolga és felelőssége.

– Aztán nagymama is vagyok, méghozzá hihetetlenül tehetséges unokákkal, és kórista is. Ahhoz ugyanis, hogy az ember érzelmileg a topon tudjon maradni, a zene elengedhetetlen, ráadásul az aktív pihenés egyik legjobb módszere. Végül – de nem utolsósorban – a Baráti Kör tiszteletbeli elnöke – vélekedik magáról a kitüntetett. Először 2010-ben ismerték el munkáját a kultúra napján. Hiller Istvántól, az akkori kulturális és oktatási minisztertől a Bibliotéka Emlékérem-díjat vehette át. Később, 2015 augusztusában Oroszlányért kitüntető díszoklevelet, majd az idei augusztus 20-i ünnepségén díszpolgári címet adományozott neki Oroszlány képviselő-testülete.